A Vasúti hídszabályzat új változatában – széles körű tájékozódásunk és elemzéseink nyomán – szerepeltettük a hídfők ajánlott kialakításait, köztük az előbb ismertetetteket is. Tettük ezt azzal a céllal, hogy a tervezőket szerkezetválasztáskor nagyobb nyitottságra biztassuk, megfelelve a műszaki előírások azon funkciójának is, hogy szolgálják a műszaki haladást. A szabályzatból ezeket a vázlatokat idéztük dolgozatunkban a 6. ábrán.
Kiemeljük még a szabályzatból, hogy az főleg a [2] irodalom eredményeire támaszkodva részletesen foglalkozik a híd és a folyópálya közötti átmenet kialakításával, így tárgyalja a következőket:

• a töltésalapozás alkalmazható módszerei;
• az átmeneti szakasz hossza, anyagának típusa, minősége;
• a hídfőfal mögötti földék anyaga és mérete;
• a kiegészítő rétegek mérete és szóba jövő anyagai;
• a vágányszerkezet merevségjavító elemei.

A szabályzat szerint mindezekről a tartószerkezeti, a geotechnikai és a vasúti felépítményi tervezőnek együtt kell döntenie, s a híd tervdokumentációjának a megoldás minden részletét tartalmaznia kell.

Összefoglalás, ajánlások

Felkérésre áttekintettük a hidak alépítményének fejlesztése céljából a Széchenyi István Egyetemen másfél évtizede folyó kutatásokat. Érdemes hangsúlyozni, hogy ezek a kutatások valójában nem pusztán az alépítmények fejlesztését szolgálták, hanem a hídtervezés egészét. Meghatározó része volt ugyanis a munkánknak az, hogy miként jelenítsük meg az alépítményeket a komplex hídmodellezésben, illetve hogy milyen hídfőkonstrukciók tehetik gazdaságosabbá a hazai hídépítést.  
Felvázoltuk azokat a projekteken észlelt trendeket és konkrét jelenségeket, amelyek indokolják ezeket a kutatásokat, és – a technológiai fejlesztések mellett – alapját képezhetik a felmerült problémák megoldásának. Rámutattunk, hogy a fő eszköz a modellezés javítása lehet, amire a geotechnikai végeselemes modellezés, annak világszerte használt szoftvere, a Plaxis 3D hídtervezésbeli alkalmazása kínál kiváló lehetőséget. Minimális célként – számolva a realitásokkal – azt tűztük ki, hogy a talaj bonyolult viselkedését és a talaj/szerkezet kölcsönhatást ezzel elemezve szolgáljuk ki a tartószerkezeti modellezés talajvonatkozású inputját.
Ismertettük a hídalapozásban domináns cölöpök teherviselésének lényegében minden kérdésére kiterjedő vizsgálódásainkat. Ezek közül a függőleges teherbírás meghatározására kidolgozott képleteink, biztonsági rendszerünk már szabványos gyakorlati alkalmazást is nyertek, a kutatások mostanában már speciális kérdésekre irányulnak. A vízszintes teherviselés modellezésének fejlesztése már a kezdetektől a hídfőkre fókuszált, és annak az alapcélnak a teljesítésére, amelyet az előbb megfogalmaztunk. Emeljük ki a cölöp-próbaterhelések numerikus modellezéssel nyert reprodukálását, amely többféle módon is hasznosítható.
Bőségesen foglalkozott a dolgozat a hídfők, illetve a hidak egészének végeselemes modellezésével. Rámutattunk, hogy ezek sikerének kulcsa a fejlett anyagmodellek, mindenekelőtt a HS-small talajmodell alkalmazása. Jeleztük, hogy ma e modell parametrizálása jelentheti az analízisek gyenge láncszemét, s felvázoltuk a javítás kipróbált lehetőségeit: igényes, speciális laborvizsgálatok és „back-analysis” a kezdeti monitoring alapján. Számítások sorát idézve fogalmaztuk meg, hogy egyébként a Plaxis 3D szoftver elsőrangú lehetőséget kínál a modellalapú geotechnikai szerkezet- és technológiatervezésnek, az optimumkeresésnek.
Megfogalmaztuk tételesen, hogy a hídtervezők jelenleg miként veszik figyelembe a talaj szerepét a tartószerkezetek méretezésére készített szoftveres modelljeikben. Rámutattunk arra, hogy nem az általuk preferált megoldás, a cölöpök mellé illesztett „talajrugó” a helyes választás, hanem a felszerkezet alátámasztásait szimuláló rugók bevezetése, mert azokban rejtve érvényesülhet a talajkörnyezet és a szerkezetek komplex viselkedése és az építési technológia hatása. Megmutattuk, hogy ehhez miként lehet előállítani egy hídfő szimulált próbaterhelését.
A dolgozat kitér a korszerű hídfőszerkezetekre is, jelesül a két, világszerte terjedő új megoldásra, az integrált hídra és az erősített talajtámfalas szerkezetekre. Ezt azért is fontosnak tartottuk, mert ezek vonatkozásában a hazai hídtervezési gyakorlatot érheti kritika. A változtatás inspirálására bekerültek ezek is az új Vasúti hídszabályzatba a hagyományos megoldások közé. Fontosnak gondoljuk, s ezért e dolgozatban is kiemeltük, hogy a szabályzatba megjelentek a híd- és a folyópálya közötti átmeneti szakasz tervezésének kötelezettsége és az eszköztára is.
Zárszóként szeretnék köszönetet mondani a kutatások bevezetőben megnevezett támogatóinak, illetve azoknak a munkatársaknak, akik részt vettek/vesznek a munkában, akiknek a nevét a szöveg és az irodalomjegyzék tartalmazza. Lassan visszavonuló kollégájukként azt a reményt fejezem ki, hogy lesznek új finanszírozók és lesznek kutatásra kész oktatók és mérnökök is. Feladat van bőven, például az új konstrukciók modellezése, a talajok parametrizálásának új alapokra helyezése, a tartószerkezeti és a geotechnikai modellezés hatékony összekapcsolása. Ez utóbbi feltétele, hogy a jövőben a geotechnikusok és a hídtervezők együttműködése ne merüljön ki a kölcsönös adatszolgáltatásban, az váltson át folyamatos közös gondolkodásba. Ebben eddig nem sikerült áttörést elérni, pedig valójában mindazok, amiket itt is bemutattunk, csak velük, rajtuk keresztül hozhatják meg a gyümölcsüket a közjó számára.