Hollán Ernő elsődlegesnek tartotta az egységes műszaki és igazgatási szervezetek kiépítését és fejlesztését – „vasúti igazgatóságokat szervezett olyan képzett szakemberekből, akik a műszaki előkészítő munkákat, később az építkezések vezetését és ellenőrzését megbízhatóan és hozzáértően végezték” [3].
Lefekteti az állami vasút alapjait: a magánbefektetők túlárazott követelései helyett egyes vasútvonalak megvalósítását állami befektetésből kivitelezik. Lónyay pénzügyminiszterrel összefogva e célból 60 millió Ft kölcsönt vesznek fel, amelynek felhasználását az 1867. évi XIII. tc. szabályozza.
A meglévő hálózathoz igazítva és az 1848-as irányelveket tiszteletben tartva, három fő irányt határoznak meg: Adria (Szuezi-csatorna építése, 1859–1869), Fekete-tenger (dunai hajózás alternatívája) és Isztambul (Kelet kapuja) direkt elérése Buda-Pestről (3. ábra).

Természetesen a vasútépítés mind a sajtóban, mind a közbeszédben jelentős visszhangot keltett, amelyek kezelésében Hollán Ernő humorát is megtapasztalhatjuk: „Az élénk részvét, mely e tárgy körül a napi sajtóban kevéssel ezelőtt megnyilvánult, emlékeztet ugyan az egyszeri remetének a medvéjére, ki gazdája fején a legyeket kővel ütötte agyon…” – olvashatjuk a korabeli Pesti Hírlapban, és ugyanebben írásában jellemzi is a hangulatot: „Mert ha már előre megítélnek minden czöveket, melyet a mérnök leveretett, minden zászlócska vitatkozásokat szül pro és contra.” [5].
Az 1867-es kiegyezés után, amelyben szintén meghatározó szerep jutott Hollán Ernőnek, lényegesen kedvezőbb feltételek mellett épülhetett a magyar vasúthálózat, de a bécsi udvar után még itthon, az urambátyámrendszerrel és az „én portám” mentalitással is meg kellett küzdeni, ezért támadták is őt (4. ábra).

Hajós György ekképpen ír róla könyvében: „A nyílt támadások ellen nyíltan és méltósággal védekezett, de a suttogó rágalmazások ellen nem volt fegyvere” [7]; ugyanakkor erkölcsi értékrendjét és tartását jól jellemzi, hogy amikor a belga bankárok (ezekre a suttogásokra reagálva) megpróbálják lefizetni, Hollán Ernő kitiltja őket a minisztériumból és az esetet jelenti a minisztertanácsnak.
A kiadott engedélyek tanúskodnak arról az előrelátásról, amely mindvégig jellemezte tevékenységét: már akkor kétvágányú vasúti pályában gondolkodtak, illetve a posta és távírdai szolgáltatás fejlesztésében, hiszen ezáltal válhatott teljessé a vasút és az a hálózat, aminek kiépítésén fáradoztak.