A lejtő károsodásának elkerülése és vasúti pálya forgalmának folyamatos biztosításának érdekében a mérnöki megoldások a következők:

• Olyan terveket kell kidolgozni, amelyek összhangban vannak a természetvédelmi előírásokkal.
• A biztosításra szolgáló mérnöki szerkezetek tájba illőek, és a nagyobb méretű kőzettörmelékek és a finomabb üledékek vasúti pályára kerülését is megakadályozzák.
• A szerkezetek törmelékfogóként funkcionáljanak, de ezt a szerepet csak az eróziós völgyekben töltsék be. A hegyoldal teljes felszínének biztosítása mérnöki szempontok alapján lehetséges, de a természetvédelmi szempontokat figyelembe véve nem javasolt.
• A javasolt műszaki megoldások elsődlegesen a gabion kosaras és a különböző kialakítású gyűrűs fémhálós védművek megépítése (11. és 12. ábra).

Hosszú távú tervek

Hosszú távon a közlekedési infrastruktúra folyamatos zavartatása és az egyre nagyobb költségekkel járó hordalék eltakarítása helyett végleges megoldást kell találni. Ennek érdekében az Építési és Közlekedési Minisztérium, a MÁV Zrt., a Magyar Honvédség Katonai Közlekedési Központ, az Agrárminisztérium, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság mint a Szent Mihály-hegy természetvédelmi kezelője és az Ipoly Erdő Zrt. mint a Szent Mihály-hegy állami erdőterületeinek vagyonkezelője, valamint a Pest Vármegyei Kormányhivatal és a Heves Vármegyei Kormányhivatal részvételével munkacsoportot állítottak fel a hatékony, a közlekedési és a természetvédelmi szakterület számára is elfogadható, közös megoldási javaslat megfogalmazásának céljával. Érintett még a BM Országos Katasztrófavédelem Pest Megyei Igazgatósága és a Magyar Közút Nonprofit Zrt.
Hagyományos erdőgazdálkodási tevékenységgel (fásítás, cserjésítés, rőzsefonatok kihelyezése) a terület meredeksége és termőréteg hiánya miatt az erózióveszély kockázatának csökkentése nem valósítható meg, ahhoz mindenképpen nagyobb volumenű műszaki beavatkozások szükségesek.
Ezenfelül a közlekedési infrastruktúra szintjén a hegy lábánál több megoldás is lehetséges, hogy tartós védelmet lehessen kialakítani:

• Bővített, nehézgépekkel járható hordaléktér kialakítása a vasútvonal és a hegy között a hegy lábának kellő mértékű visszabontásával. Ebben az esetben az infrastruktúra elemei (vasút, közút, kerékpárút) a jelenlegi helyükön maradnak.
• További támfalépítés a vasútvonal mentén. (Önállóan nem javasolt, csak konzerválja a meglévő helyzetet.)
• Hosszabb híd építése, amely műtárgyon a terepszintből kiemelve futna a közlekedési infrastruktúra (vasút-közút-kerékpárút – egymás mellett), hogy a hordalék a híd alatt legyen elvezetve.
• Nagyobb keresztmetszetű átereszek megépítése, amelyek az eróziós völgyekbe érkező hordalékot a vasúti pálya, a közút és a kerékpárút alatt közvetlenül a Dunába vezetik le. A nagy keresztmetszet alkalmas lenne kisebb méretű földmunkagépekkel való munkavégzésre, amennyiben nagyobb sziklák torlódnak fel benne. A vasúti töltés alatt zárt keresztmetszetű kialakítással, közút alatt bontható, nagy teherbírású fedlapokkal a könnyebb takaríthatóság miatt. Ez a megoldás a Szent Mihály-hegy jelenlegi arculatát nem változtatná meg.
• Galéria (hosszú, a Duna felé nyitott oszlopokon álló, a hegy felől tömör falon lévő tető), amely egységesen védi a közlekedési infrastruktúrát (vasút-közút-kerékpárút).
• Más nyomvonalon teljesen zárt alagút építése valamennyi (közút, vasút, kerékpárút) infrastruktúra részére, aminek költségigénye jelentős.

Összefoglalás

A vasútvonal ilyen jelentős természeti hatásoknak való kitettsége magyarországi viszonylatban egyedülálló. A probléma mielőbbi megoldására nem csupán a vasúti és közúti közlekedés biztonságának és folyamatos fenntartásának biztosítása érdekében van szükség, hanem a természeti környezet egyre gyorsuló pusztulásának megállítása, illetve a folyamat visszafordítása, az ökológiai egyensúly helyreállítása közös társadalmi cél.