A fenti célok elérése érdekében tekintélyes szakmai team dolgozott több éven át az utasítás szövegén. A munkát az is befolyásolta, hogy a szerkesztés időszakában is folyamatos műszaki változások történtek, például követelményi, illetve technológiai oldalról. Figyelni kellett a bel- és külföldi szakirodalomban megjelent új eredményeket is. A szerkesztőbizottság munkájának összefogása, összehangolása a Széchenyi István Egyetem Építész-, Építő- és Közlekedésmérnöki Karán főállásban kutatási és oktatási tevékenységet folytató munkatársak feladata volt. A szerkesztésben részt vett több, nagy gyakorlattal rendelkező szakirányú hazai tervezőcég, valamint a MÁV Zrt. és a GYSEV Zrt. szakértői, képviseltette magát a Nemzeti Közlekedési Hatóság, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt., továbbá több kérdésben meghallgattuk többek között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kar Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszékének képviselőit is. A megvalósíthatóság érdekében kértük ki a kivitelezők véleményét, az ő tapasztalataikat is beépítettük a gyakorlati előírásokba. Minden szerkesztőbizottsági ülésről emlékeztető készült (39 db), azokat véleményezésre megküldtük a MÁV Zrt. témában érintett vezetőinek és munkatársainak. Az elkészült „kéziratokat” véleményezték a területi igazgatóságok és a végrehajtási egységek kollégái is, majd szakmai lektorálásnak is alávetettük.
Ha valaki újra átnézi a Sínek Világa 2011. évi 5. számában a dr. Pintérné Agárdi Veronika által írt, Bepillantás az új D.11. Utasításba című cikkét, és összeveti a hatályba léptetett utasítás I. kötetével, igen sok szerkesztés közbeni változásra figyelhet fel.
Kijelenthetjük, hogy egy hiánypótló, korszerű utasítás született, amely nagyon jól szerkesztett formában jelenleg a legkomplexebb szakirányú előírás hazánkban.
Az új D.11. Utasítás céljai a következők voltak:

• az új európai műszaki szabályozások (pl. Eurocode 7) beillesztése az utasításba;
• paraméterek megadása, szabályozás létre­hozása a V ≤ 250 km/h sebességtartományban végzendő tervezésekhez, építésekhez;
• a legújabb szerkezetek, technológiák alkalmazási lehetőségének megteremtése;
• a tenderkiírások, a tervezési és kivitelezési gyakorlat számára ismeretek nyújtása;
• a közúti és a vasúti földmunka tervezési és építési gyakorlatának közelítése;
• a hazai gyakorlat műszaki és szervezési tapasztalatainak hasznosítása;
• igazodás a korszerű projektszervezéshez;
• a minőségbiztosítás nemzetközi követelményeinek érvényesítése;
• tegye lehetővé a vasúti alépítmény létesítési, vizsgálati, karbantartási és felújítási feladatainak egységes, azonos kezelését személytől, tértől, időtől függetlenül.

Az utasítás egyik alapjául a Német Vasutak (DB) Richtlinie 836-os számú, Erd­bauwerke und sonstige geotechnische Bau­werke planen, bauen und instand halten (Földművek és egyéb geotechnikai építmények tervezése, építése és karbantartása) című előírás-gyűjteménye szolgált.
A D.11. Utasítás több fejezetrészt átvett az Útügyi Műszaki Előírás sorozatból. Ennek egyik oka az volt, hogy a közút és a vasút földmunkájának tervezése, építése a legtöbb vonatkozásban megegyező követelményeknek megfelelően, azonos technológiákkal valósul meg. Másrészt pedig az, hogy egyre inkább elmosódik a határ a közutat, illetve vasutat tervező, építő cégek között, s ez közös értelmezést, szabályozást igényel. Ugyanakkor a közutas terület geotechnikai szabályozásának korszerűsítési munkája az utóbbi években nagyon sikeresen haladt előre.
Az ISPA/KA forrásból finanszírozott, a IV. korridor (Hegyeshalom oh.–Budapest–Lőkösháza oh.) vasúti pályáin elvégzett munkák során alkalmazott utasítások EU felé történő felülvizsgálatakor az alábbi megállapítást fogalmazták meg:
„Összességében elmondható, hogy a kiadásra kerülő D.11. Utasítás igazodik a jelen kor elvárásaihoz, az európai normákhoz, szabványokhoz (pl. Eurocode), és az újabb kutatásokkal és gyakorlati alkalmazásokkal alátámasztott technológiák bekerültek az ajánlásai közé.
Az Utasítás hatásköre egészen a V ≤ 250 km/h sebességű vasútvonalak tervezéséig, építéséig terjed ki, ebben is igazodva a nemzetközi normákhoz.”
A D.11. Műszaki utasítás két kötetben tárgyalja az egyes témaköröket. Az I. kötet általános kérdésekkel és a szűkebb értelemben vett alépítményi földművel foglalkozik. A II. kötet legfontosabb fejezeteibe az alagutakkal, szintbeni vasúti átjárókkal, az ár- és belvízvédelemmel, a vasúti geotechnikai építmények fenntartásával, az alépítményi földmű felújításával kapcsolatos szabályozások összefoglalalása került. A II. kötet végén található egy nem utasítás rendszerű, de mindenki számára igen hasznos tananyag, Magyarország föld­tana.
Az utasítás formailag így áll össze
Az I. kötet fő fejezetei:
   1. Az utasítás hatálya
   2. Alapfogalmak
   3. Általános tervezési irányelvek
   4. Geotechnikai tevékenységek
   5. Hatások és ellenállások
   6. Teherbírás és használhatósági követelmények
   7. Az alépítményi földmű kialakítása
   8. Geoműanyagok alkalmazása a vasúti alépítményben
   9. Az alépítményi földmű kiegészítő rétege
10. A földmű és a híd közötti átmeneti szakasz kialakítása    
11. Földrézsűk
12. Sziklarézsűk
13. Partvédelem
14. Víz- és talajvédelem
15. A földművek biológiai védelme
16. Beépített és kiegészítő létesítmények
17. Töltésalapozás
18. Támszerkezetek
19. A vasúti pálya víztelenítése

A II. kötet fő fejezetei:
  1. Alagutak
  2. Átereszek
  3. Vasút alatti keresztezések és a vasút megközelítése
  4. Szintbeni vasúti átjárók
  5. Peronok
  6. Egyéb építmények
  7. Vasúti rakterületek
  8. Ár- és belvízvédelem
  9. A vasúti geotechnikai építmények fenn­tartása
10. A vasúti alépítményi földmű felújítása, rehabilitációja
11. Földépítmények és egyéb geotechnikai építmények építésének, felújításának dokumentálási kötelezettségei
1. Melléklet: Betartandó és az utasítás tárgyához kapcsolódó előírások (az utasítás szerkesztésekor)
2. Melléklet: Magyarország földtana
Mivel a korábbiakhoz képest számos új fogalommal kell megismerkedni, már az utasítás elején van egy alapfogalmakat definiáló (I. 2.) fejezet, de csaknem minden fejezet előtt is található az aktuális részhez tartozó magyarázó rész. Nem kell minden esetben új fogalomra gondolni, előfordul, hogy a definíció megfogalmazására tisztázó, pontosító célzattal került sor.
A szigorú követelményeknek való megfelelőség igénye miatt a D.11. Utasítás egyik legfontosabb célja, hogy a tervezési, a kivitelezési és a karbantartási tevékenységben a geotechnikai minőséget emelje a geotechnikai vonatkozású szabályok részletes megfogalmazásával és a geotechnikai tervező és szakértő szerepének erősítésével.
A geotechnikai tevékenység (I. 4. fejezet) kiterjed a szükséges talajvizsgálatok tervezésére, kivitelezésére, eredményeinek értékelésére és az alkalmazandó geotechnikai megoldások és szerkezetek tervezésére, kivitelezésére, műszaki felügyeletére, megfigyelésére és fenntartására.
A geotechnikai tevékenység célja, tartalma függ a megoldásra váró feladat, illetve az építmény jellegétől, a természetes és az épített környezet jellegzetességeitől, valamint a megrendelő igényeitől, és természetesen az építmény létesítésének aktuális fázisától.
A geotechnikai szolgáltatáson a geo­technikai tevékenységek összességének eredményét értjük, melyek megvalósításakor a D.11. Utasításban leírt követelményeket kell felhasználni.
Pontosan meghatározták a talajok osztályozását, a Talajvizsgálati jelentés fogalmát. Geotechnikai terv készítésére akkor van szükség, ha az építendő szerkezet és a talajkörnyezet kölcsönhatása felmerül, ha a szerkezetekre jutó hatásokat, illetve a szerkezetek ellenállását és elmozdulásait a talajkörnyezet lényegesen befolyásolja. Mindezeknek mindig igazodniuk kell a projekt aktuális állapotához, a hozzá tartozó tervfajtához, hiszen a geotechnikai szolgáltatások és a projektszakaszok kapcsolatának nagyon szorosnak kell lennie. Ehhez pontosan ismernünk kell a geotechnikai feladat nehézségét, amelyet kategóriába sorolással minősítünk. A geo­technikai tevékenységeknél kell meghatározni az alkalmazandó dokumentumok általános tartalmi és minőségi követelményeit.
A vasúti forgalomból adódó hatások (I. 5. fejezet) a felépítményszerkezeteken keresztül adódnak át az alépítményi földműre. Az ebből származó feszültségek terjedését a földműben egyenes vonalakkal határolt nyomott zónán belül kell megadni. Meg kell különböztetni két zónát, a belső és a külső nyomott zónát, valamint a támaszzónát is. Figyelembe véve az előbbiek­ből származtatott dinamikus hatásokat is, az alépítménynek mindezek elviselésére megfelelő teherbírási és használhatósági határállapottal kell rendelkeznie, ezért ezek követelményrendszerét (I. 6. fejezet) pontosan meg kellett határozni.
Az alépítményi földmű kialakításának előírásait az I. 7. fejezet tartalmazza. Itt ha­tározták meg a keresztmetszeti kialakítási lehetőségeket. Ez a fejezet írja le a talajok minősítését földműanyagként való általános alkalmasságuk szerint, az építéstechnológiai célú minősítéseket, mint például a tömöríthetőség, a vízvezető képesség, az erózióérzékenység, fagyveszély, térfogatváltozási hajlam stb. Meghatározták a földművel szemben támasztott követelményeket, az előírt tömörségi és teherbírási értékeket, azok vizsgálati és mérési eredményeinek kiértékelési módszereit.