Előnyök

• Nő a beton szívóssága (energiaelnyelő képessége), egyúttal nő a beton duktilitása és törési összenyomódása, illetve szakadó nyúlása; 
• hajlító-húzószilárdsága és az ütőszilárdsága nagyobb;
• berepedés után a beton húzószilárdsága nem esik le zérusra; 
• nő a beton fáradási szilárdsági és a lökésszerű teherrel szembeni ellenállása;
• csökken az előfeszített tartók feszítő­betéteinek erőátadódási hossza és tartóvégi behúzódása;
• zsugorodási repedésérzékenységük kisebb (elsősorban műanyag szálak esetén);
• csökken a friss beton repedésérzékenysége (elsősorban műanyag szálak alkalmazása esetén); 
• nő az elem tűzállósága (csak műanyag szálak alkalmazása esetén);
• javul a kopásállóság;
• javul a tartáság, nő a teljesítőképesség;
• felhasználástól függően a hagyományos (nem feszített) vasalás esetenként részlegesen vagy teljesen helyettesíthető szálakkal;
• az előző pontban vázolt esetben rövidebb az építési idő (vasszerelés helyett csak a szálak bekeverését igényli);
• vékony falú, előre gyártott elemek is készíthetők.  

Hátrányok 

• A szálak merevebbé teszik a friss betonkeveréket, emiatt romlik a bedolgozhatóság. Megoldás: folyósító-, esetleg képlékenyítőszerek alkalmazásával ez a hátrány kiküszöbölhető. 
• a szálak növelik a porozitást, ami magával hozhatja a megszilárdult beton rugalmassági modulusának csökkenését, és így a lehajlások növekedését. Megoldás: az adalékanyag szemszerkezetének megfelelő megválasztása, valamint kellő időtartamú vibrálás alkalmazása [1].
• nagy száltartalom esetén biztosan hosszabb keverési idő; 
• száltartalom egyenletes eloszlásának üzemszerű, folyamatos biztosítása;
• hosszabb idejű bedolgozás a megnövekedett vibrálás szükségessége miatt;
• magasabb technológiai felkészültségi igény, akár a készítésnél, akár a bedolgozásnál;
• kizárólag acélszál-adagolásnál az acél korróziója miatt a felülethez közeli acélszálak esetén a korrózió hatására barna elszíneződés mutatkozik, mely esztéti­kailag kétségtelenül kedvezőtlen, azonban a teherviselés szempontjából elhanyagolható.  

Száladagolás hatásainak kifejtése

A száladagolás hatásainak kifejtésében az ismertetett szálak közül főleg a műanyag és az acélszálak hatásait ismertetem szakirodalmi megállapítások, adatok alapján. A vasútnál alkalmazható szálerősítésű betontermékekbe elsősorban az acélszálakat javaslom, a jelenleg használt – lágy, akár feszített – vasalás meghagyása mellett. További tanulmányok, tervezés, méretezés alapján lehetséges, hogy egyes elemekben csökkenteni lehet, illetve el is lehet hagyni a normál vasalást, és csak szálerősítést alkalmazni. Jelen dolgozatban ezt csak javaslat szintjén, a későbbiekben bemutatott gyalogos-felüljárók esetében a lépcsőfokok és a gyalogjárdalemez esetében látom alkalmazhatónak – ebben az esetben nagy teljesítőképességű betonba ágyazva a szálakat.
Szálak esetében vasúti területen alkalmazni lehet a szénszálas termékeket is, ám a szénszálak jelenlegi magas ára miatt ezt nem látom indokoltnak gazdaságilag. Azonban a szénszálak használatának elterjedésével érdemes tovább foglalkozni az alkalmazással. 

Nyomó-, húzó- és hajlító-húzó-szilárdság

A 3. ábrán láthatók a tengelyirányú húzó, a hajlító, a tengelyre merőleges húzó igénybevételek esetén az erőelmozdulás-jelleg diagramok. Látható, hogy a berepedést követően a húzófeszültség nem esik le zérusra, hanem közel konstans értéken állandósul. A szálerősítésű gerenda erőlehajlás vagy nyomatékgörbület ábrája közel rugalmas-képlékeny viselkedésű, esetleg kissé lejjebb vagy följebb fut a szál típusától, de főleg annak mennyiségétől függően. A maradó húzószilárdságnak azért nagy a jelentősége, mert ezzel csökkenthetők a beton viszonylag kis húzószilárdságából adódó nehézségek [1].

A 0,1–2,0 V% száltartalom-tartományban sem az acél, sem a műanyag szálak esetén nem várhatunk jelentős nyomószilárdság-növekedést. A nyomószilárdságok az említett tartományban körülbelül 10%-kal nőnek. A beton alaptulajdonságaiban a nyomószilárdság előnyös tulajdonságként jelenik meg. A nyomószilárdsági követelményeknek a legtöbbször a beton kiegészítés nélkül megfelel, ezt számítással kell igazolni.
A betonszerkezeteknél a problémát a csekély húzószilárdság, illetve hajlító-húzószilárdság jelenti. Ezeknél a tulajdonságoknál tudunk jelentősen változtatni száladagolás alkalmazásával.
A 3. ábra mutatja a szálerősítésű betonnak azt az előnyét, hogy az első repedés megjelenésekor a húzószilárdság nem esik le zérusra. A maradó húzószilárdság a szál típusának és a száltartalomnak a függvénye. Ez az a tulajdonság, amely kiemeli a szálerősítés fontosságát, hiszen a betonnak mint építőanyagnak az egyik gyenge, hátrányos tulajdonságán tudunk változtatni.