Az épület külsejét szemügyre véve meg­figyelhetjük az eklektikus építészetre jellemző súlyos lábazatokat, a rusztikus és rizalitos homlokzattagolást, valamint a vakolatból és stukkókból készített díszeket, illetve a párkányokat ékesítő balusztrádokat, kőbábos korlátokat. A nyílásokat lezáró öntött- és kovácsoltvas szerkezetek pedig – méreteiket tekintve – kivételesek a korabeli magyar építészetben. A városkapu jelleggel kialakított Baross téri főhomlokzaton elhelyezett szobrok páratlan módon szimbolizálják a vasút születését és kapcsolatrendszerét. A legfelső párkányt a 7 m magas, eredetileg horganyból öntött szoborcsoport koronázza.
A vizek és tengerek istene, Neptunus és Vulcanus, a tüzek és vulkánok istene között kiemelkedő nőalak a gőz születésének szimbóluma. A kapuzatot két oldalról közrefogó tornyok falazatában lévő szoborfülkékben a gőzgép feltalálója, James Watt (1736–1819) és a gőzmozdony egyik megalkotója, George Stephenson (1781–1848) 4 m magas szobra áll. A kapuk közül kiemelkedő oszlopokon pedig a nehézipar (egyenruhás bányász csákánnyal és szénszállító kocsival), a könnyűipar (guzsalyos, rokkás nő), a mezőgazdaság (leány sarlóval és kévével), továbbá a kereskedelem (díszmagyarba öltözött férfi pénzes zacskóval és gabonazsákos mérleggel) allegorikus, a vasút kapcsolatrendszerét jelképező alakjai állnak. A homlokzati szoborkompozíció a sorozatunk ötödik részében (Sínek Világa, 2012/2., 13. o.) megjelent ábrán látható, és az alkotókról is szó esik.

Az oldalszárnyak utastereinek látványát elsősorban a vágánycsarnok léptékéhez illeszkedő monumentális térszerkezet határozza meg, amit a helyiségek belsőépítészeti megoldása tesz emberi léptékűvé. Az államvasút igényességét, megbízható­ságát az indulási csarnok fali képekkel és díszítőfestéssel ékesített reprezentatív falfelületei sugározzák az utazóközönségnek. Az étteremben és a várótermekben gyakorlatilag ugyanezt a célt szolgálják, illetve szolgálták a díszes falburkolatok és bútorzatok, továbbá a míves világítótestek. Jól illeszkedett ehhez az architektúrához az indulási csarnok később elbontott, faszerkezetű pénztárblokkja, valamint a még meglévő belső nyílászárók tagolt, faragott elemekkel díszített látványa, a néhol még megmaradt eredeti zárcímkékkel és vasalatokkal együtt.
Az indulási csarnok belső felújítása, a nagy értékű fali képek restaurálása és a korábbi mázolásokkal teljesen megsemmisített díszítőfestés helyreállítása 2006-ban kezdődött. Szakmai pályám talán legjelentősebb eseménye, hogy a beruházó képviseletében, a projekt irányítójaként vehettem részt ebben az értékmentő munkában. A helyreállítást a műemlékvédelmi követelményeknek megfelelően végeztük, a fali képek szakértői állapotfelmérésével és a díszítőfestés maradványainak feltárásához szükséges falkutatások elvégzésével. Komoly problémát jelentett a falazat egyes részeinek magas nedvességtartalma, amelyet a gőzfűtés szakszerűtlen kivitelezése okozott. A fűtési rendszer kiépítői ugyanis a csőhálózat visszatérő vezetékét bekötötték a szennyvízcsatornába, ahonnan a gőz a falazat szellőzőjárataiba került, majd ott lecsapódva nagymértékben károsította a falakat és a födémeket egyaránt. A hibát kijavították, ám emiatt közel fél évet kellett várni a nedvességgel teljesen telített falszakaszok kiszáradására. A falfestmények állapota is kritikus volt, a díszítőfestésnek pedig csak a nyomai voltak fellelhetők. A folyamatos beázások, a karbantartás teljes hiánya a legnagyobb kárt a Bányászat, valamint a Háború és béke című képekben okozta, ezek felületének mintegy 60%-a megsemmisült.