Az üzemmérnöki diploma értéke, szakmai életutak, MÁV-os karrierek

Az Építőmérnöki Kar vezetőjének, Szíjártó Lászlónak korábbi nyilatkozata szerint:
„1971-ben a híd-, út-, vasútépítés szakos hallgatóink, friss üzemmérnökeink ezzel a diplomával hazánkban országosan elsők voltak. Kitűnően megállták helyüket a gyakorlatban.”
Szamos Alfonz 1993-ban – a korábban hivatkozott cikkben [6] – mondta:
„Sokat jelentett, hogy szakmai rendezvényeken, a munkával kapcsolatos megbeszéléseken volt hallgatótársaim, régi ktmf-esek voltak a partnerek. Mi nem akkor és nem ott találkoztunk először. A munkánk egy zárt világot jelent, de a tevékenység mégis változatos.
Az alap minden hallgatótársamnál, mai kollégánál – s manapság is – az egyéni szorgalom. Aki ambíciókkal telve kezdte és végezte a főiskolát, s a kudarcokat, nehézségeket jól tűrte, az később is mindig előre tudott lépni.”
A friss diplomások élete nem indult zökkenő- és akadálymentesen. A fiúkat elvitték két évre katonának, így csak a lányok és a már katonai idejüket letöltött, vagy fegyveres szolgálat alól felmentett fiúk mutathatták meg az első években, hogy mit tanultak a KTMF-en.

Az első évfolyamból tízen Szolnokra kerültünk, ahol a műszaki zászlóaljban tartalékos tiszti kiképzésben részesültünk, és két év alatt út-híd építő szakaszparancsnokok lettünk. (Még „szerencsénk” is volt, mert egyeseket híradósokhoz soroztak be, mondván, hogy a távközléshez is érteniük kell, a főiskola nevében az a szó is szerepel.)
Innen leszerelve indulhatott meg a szakmai tevékenységünk kezdőként, gyakorló mérnöki státuszban. A velünk és utánunk egy évvel végzettek akkor már némileg kitaposták az utat. Például nekünk egyszerűsített forgalmi vizsgát kellett csak tenni.
A szakvizsgák (szakaszmérnöki) megszerzése után felelős beosztásokba tettek, ahol bizonyítani lehetett a szakértelmünket és a hozzáértésünket. Több éves-évtizedes gyakorlati munka után szakmai tapasztalatot szereztünk, a rátermettségünk kiderült.
Ha a vezetőink és a szakszolgálatot irányítók láttak bennünk fantáziát, akkor előre lehetett jutni a rang- és beosztáslistán, érvényesülésre volt módunk és lehetőségünk.
Visszatérve a főiskola befejezésére, összeállítottam egy táblázatot az első három évfolyam végzőseiről (2. táblázat).

(Kiinduló adatnak a tablóképeket tekintettem, ami nem mindig pontos számokat tükröz, mert például az első évfolyam tablóján 89 hallgató fényképe látható, míg a kari igazgató, Szíjártó László szerint 81-en kaptak diplomát elsőnek. Továbbá lehet, hogy a fényképezésről a tablók készítésénél egyesek lemaradtak.)
Ezek figyelembevételével elmondható, hogy vasútépítési és -fenntartási szakon az induló években 77-en végeztek, amely létszámnak több mint a fele (40-en) a MÁV-hoz került. A mi első évfolyamunkból 11 fő lett vasutas, mindannyian pályafenntartási szakterületen kezdtünk. Túlnyomó többségünk jelentős vasúti életpályát futott be. Hárman vidéki igazgatóságok felelős beosztású vezetőjeként mentek nyugdíjba. Felföldi Károly 35 éves külszolgálati – azon belül több mint 20 évi vezetői – tevékenység után a német KRAIBURG cégnél, a MÁV egyik beszállítójánál csinált karriert. Öten a vezérigazgatóságra kerültünk. Két kollegina (Csanádi Valéria és Ráczkevei Klára) az ingatlangazdálkodástól, illetve a szervezési irodából vonult nyugdíjba. Hárman korábbi tanáraink munkakörét vettük át: Bódis Zoltán építési biztosként Stadler Tamásét, én pályás beruházóként dr. Ritoók Pálét. Legmagasabb beosztásba Szamos Alfonz jutott, aki előbb 6.B. osztályvezető, majd pályavasúti igazgató lett, végül vezérigazgató-helyettessé nevezték ki. A régi MÁV-os tanáraink közül dr. Gajári József, Kummer István, dr. Telek János és Pál József töltötték be korábban ezen munkaköröket.
Elmondhatjuk mindhárom évfolyamról, hogy a generáció- és nemzedékváltás aktív résztvevői voltunk. Az előttünk járó mérnökgenerációtól tanulva, az ő nyomdokaikba léptünk. Az üzemmérnök-nemzedék első képviselőiként megalapoztuk a végzettségünk hírnevét. Munkánkkal bizonyítottuk a szakértelmünket és szakmai hozzáértésünket. Az egymást felváltó korcsoportok közül nemcsak mi, hanem az utánunk végzettek is megállták a helyüket az okleveles mérnökök mellett.
Nyugdíjazásunk után is folytatódott a főiskolát végzettek „diadalmenete”. A MÁV Zrt. pályás szakterületének jelenlegi vezetői is a KTMF-en végeztek!