A munkaterületet a munkagépekkel csak az Alsóhegy utca felől lehetett megközelíteni. A lecsúszott földtömeg eltávolításához, illetve a csúszás után kialakult szinte függőleges rézsű­felület stabilizálásához két ideiglenes bejáróút építésére volt szükség (5. ábra).

A bejáróutak felületén kétirányú georács réteg, arra pedig 30 cm vastagságban zúzottkő került. A nagy szintkülönbség miatt az ideiglenes utakat szakaszosan, több ütembe mélyítve kellett kialakítani, folyamatosan biztosítva a partfalat talajszegezéssel. A szervizutak közötti 1:1,5-es rézsűt térbeli hálós erózióvédelemmel láttuk el. A csúszás után kialakult meredek falú, 60 fokos, mintegy 30 m széles, változó, 3–9 m magas felületet 1,5 m × 1,5 m-es raszterben, 5 m hosszú injektált talajszegekkel erősítettük meg. A felületet acélhálóval borítottuk, majd 8-10 cm-es lőtt betonnal zártuk le, melyet az elhelyezett szegek között áttörésekkel láttunk el a beszivárgó, illetve esetleges rétegvizek kivezetésére (6. ábra). A változatos talajrétegződés miatt kétfajta technológia alkalmazására volt szükség. Az alagút felőli megerősítést a fúrás után elhelyezett 32 mm átmérőjű, cementtejjel injektált acélcsövekkel készítettük. Az Alsóhegy utca felé haladva a pados, lemezes elválású márgarétegben bennmaradó menetes fúrószárral és elvesző fúrófejjel dolgoztunk. A felső zóna stabilizálása után kezdődött az alsó szervizút építése, hogy a lezúdult földtömeget minél hamarabb eltávolíthassuk.
Ezzel párhuzamosan megkezdődött az alsó zóna stabilizálása, ami egy acélhálós homlokfelületű talajtámfallal valósult meg. A vasúti alagút mellett, jobb oldalon, a szárnyfaltól 70 cm-re egy acélhálós homlokfelületű talajtámfalat terveztünk, amelynek előnye a rövid kivitelezési idő, a süllyedésre érzéketlenség, a kis élő­mun­ka­igény, valamint a környezethez való alkalmazkodás, természetes megjelenés.
A támfal a függőlegeshez képest 10°-os hajlásszöggel készült, 60 cm magas elemekből. Először a megfelelően előkészített altalajra helyeztük a betonacél hálóból készült sablonokat, melyek már előre a kívánt dőlésszögre voltak hajlítva. Ezeket az ún. bennmaradó zsalukat méterenként kampóval rögzítettük az altalajhoz. Ezután a statikai számításból kapott szélességben kiterítettük az előre méretre vágott georácsot, és 1,5 m-rel túlnyújtottuk a homlokfelületen, majd elhelyeztük a fűszövetet a homlokfelületbe. A sablon hajlásszögét merevítőpálcákkal rögzítettük. Ezt követte a töltésanyag behordása, amit 15 cm-es rétegekben tömörítettünk a 60 cm-es magasság eléréséig. Ez a szokásos magassági lépcső ennél a típusú támfalnál. A szükséges magasságot elérve, az előre kihajtott georácsot visszahajtottuk, és a következő réteg georáccsal összekapcsoltuk, ezeket a fázisokat ismételve építettük fel a támfalat a kívánt magasságig (7. ábra). A földmegtámasztó szerkezet és a szárnyfal közötti rézsűt 4,5 m szélességben, 50 cm-enként kétirányú georácsokkal megerősítve építettük vissza.