Az ideiglenes útról, a rézsűről, valamint a lőtt beton felületről érkező vizek összegyűjtésére egy folyókát létesítettünk a támfal tetején. A folyóka 1%-os lejtéssel vezeti a vizeket az alagút irá­nyába, ahol a támfalon keresztül ejtőcsővel jut a pálya melletti meglévő vasúti árokba.

Az alagút homlokfala és a jobb oldali szárnyfala jelentősen megsérült (8. ábra), ezért a megrongálódott elemeket helyre kellett állítanunk. A visszabontás következtében az alagút bejárata feletti rézsűt 1:1,5-es rézsűhajlással alakítottuk ki, ezért itt létrejött egy mélypont. A megfelelő vízelvezetés érdekében surrantót készítettünk, így a felszíni vizeket és a már meglévő szivárgórendszerekből érkező vizeket egy monolit aknába vezettük. A homlokfal mögötti helyreállított folyókát is ebbe az aknába kötöttük, ahonnan a víz szintén a vasúti pálya mellett lévő aknába jut. Végül az alagút környezetében lévő rendezett rézsűt szintén térbeli hálós erózióvédelemmel láttuk el.

Mivel az alagút belső szerkezetén a szemrevételezések nem mutattak elváltozást, elegendő volt a kimozdult szárny- és homlokfal helyreállítása. A megrongálódott köveket a helyükről leemelve, műgyantás habarccsal állítottuk helyre. Az elemek helyzetének rögzítésére cementhabarcsba ágyazott rozsdamentes csapokat helyeztünk el. Egy elem annyira megsérült, hogy nem lehetett visszaállítani, ezt zsalutáblák segítségével a helyszínen, monolit módon pótoltuk.

Összefoglalás

Fontos hangsúlyozni, hogy az elvégzett munka ideiglenes megoldás, az elsődleges szempont az állékonyság biztosítása, valamint a helyreállítási idő rövidítése volt. Ezért talán elfogadható az idehaza csak ideiglenes partfalbiztosításként használt lőtt betonos felületi védelem is (9. ábra). Végleges megoldásként lehetséges egy átfogó, esetleg az alagút felett átvezetett nagyobb támfal kialakítása, ám erről tudomásunk szerint még nem készültek tervek. Mindemellett célravezető megoldás lehet akár az alagút bejáratának meghosszabbítása is, ezért ezt is érdemes lenne megfontolni a tervezési szakaszban.