A vasúti átjárók baleseti statisztikája

A vasúti átjárók számát és biztosítási módját az 1. ábra szemlélteti.
A vasúti átjárókban bekövetkezett balesetek száma az elmúlt húsz évben jelentősen és pozitív irányban változott, amit a 2. ábra is megerősít.

Az adatokból az derül ki, hogy az átjárók csökkenése mellett a balesetben részes különböző közúti járművek aránya csak kevéssé változott. Továbbra is a legmagasabb a személygépkocsi részaránya és a személyelütés, de jelentős még a tehergépkocsik, mezőgazdasági vontatók és kerékpárosok aránya is.
Az elmúlt 20-25 évben több intézkedés történt vasúti oldalról a vasúti átjárók biztonságának növelése érdekében, ami nagymértékben hozzájárult a baleseti statisztikák javulásához. A vasúti-közúti járművek ütközésének száma 2013-ban az 1990. évi 169-ről 59-re csökkent. Az 1990. évi ütközési számot 100%-nak véve, 2013-ra 35%-ra mérséklődött, ami jelentős javulás (3. ábra).
A tapasztalat azt mutatja, hogy a biztosított átjárók közül a legtöbb baleset a fénysorompóval biztosított átjárókban történik, míg a fény- és félsorompóval biztosított átjárókban a legkevesebb. Ezek a számok arra hívják fel a figyelmet, hogy jelenleg a legnagyobb kockázat a fénysorompóval biztosított átjárókban állapítható meg, annak ellenére, hogy itt is számottevően csökkent a balesetek száma. Megjegyzendő azonban, hogy ezeken az átjárókon az átlagosnál lényegesen nagyobb a közúti forgalom.
A baleseti tényezőket vizsgálva számos tanulmány kimutatta, hogy:

• a vasúti sebesség növelése következtében önmagában nem mutatható ki a balesetek számának növekedése;
• a távolbalátás korlátozottsága, a vasúti hangjelzés adása és az időjárási körülmények nincsenek számottevő hatással az útátjárós balesetek számára;
• a vonatforgalom jellege viszont döntő, hiszen a balesetek 97%-a menetrend szerint közlekedő vonatokkal történik (4. ábra).
  
  
  
  

A balesetek számának csökkenése következtében nagymértékben mérséklődtek a következmények. Kiemelendő az elhunytak számának csökkenése, az elmúlt kilenc évben 31-ről 19 főre.
A pozitív változások hátterében vasúti szempontból több tényező is áll. Elsősorban megemlítendő a biztosítási mód változása. A fény- és félsorompós biztosításé 1990 és 2010 között 593-mal (182%) nőtt, a fénysorompós biztosítások száma 338-cal (19%) csökkent, döntően a félsorompóval történő kiegészítés miatt. Egyidejűleg 386-tal (61%) csökkent a teljes csapórudas sorompók száma.
A biztosítási mód változásán kívül nagy előrelépést jelentett a fény- és félsorompós biztosítások ismétlőjelzővel történő kiegészítése és a LED optika széles körű elterjedése.

Ajánlás kormányrendeletek módosítására

Az út-vasút szintbeni keresztezésekkel, azok forgalomszabályozásával és for­ga­lom­­biz­tonsági előírásaival kapcsolatos jogi szabályozás teljes körű felülvizsgálata szükségessé teszi néhány kapcsolódó kormányrendelet módosítását is. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény végrehajtásáról szóló 30/1988. (IV. 21.) MT rendeletet ennek során csak kismértékben szükséges módosítani, elsősorban a jogszabályok közötti koherencia megteremtése érdekében. E cél megvalósítására a rálátást akadályozó – a jelenleg hatályos előírás szerinti 50 cm-es – magasságot kell 0,8 m-re megemelni, amellyel egy régóta fennálló jogszabályi ellentmondást lehet felszámolni. Egyébiránt a tilalom enyhí­tése a 0,8 m-re felemeléssel közlekedésbiztonsági érdeket nem sért.
A módosítási ajánlás továbbá megszünteti a párhuzamos szabályozást e kormányrendelet és az utak forgalomszabályozásáról és a közúti jelzések elhelyezéséről szóló 20/1984. (XII. 21.) KM rendelet között, a közlekedési hatóság intézkedési jogkörét érintően. Szintén régóta rendezetlen probléma volt a vasúti átjárókban a rálátást akadályozó tárgyak, növényzet eltávolításával kapcsolatban a közútkezelő, a vasúti pályahálózat-működtető, a közlekedési hatóság és más érintett hatóságok intézkedési jogkörének, az eljárás rendjének egyértelmű meghatározása és a többi hasonló jogi helyzettel egyező módon történő szabályozása. A módosítási javaslat ezeket a jogszabályi rendezetlenségeket orvosolja.
Szintén indokolttá vált a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet (KRESZ) kisebb módosítása is az utak forgalomszabályozásáról és a közúti jelzések elhelyezéséről szóló 20/1984. (XII. 21.) KM rendelet megújításával összhangban (részletesen lásd később).

Javaslat miniszteri rendeletek módosítására

A projekt keretén belül végzett széles körű előkészítő kutatások eredményei, a közlekedési hatóságok, a közútkezelők, a vasúti pályahálózat-működtetők, valamint a tervezők jogalkalmazói tapasztalatai, a nemzetközi előírások és gyakorlat elemzése megszabták a felülvizsgálandó (közút-vasút szintbeni keresztezések forgalomszabályozási és forgalombiztonsági előírásait tartalmazó) jogszabályok körét, azon belül a módosítandó, illetve újként bevezetendő előírások, jogintézmények keretét.
A fentiek szerinti tartalmi behatárolás alapján az alábbi – a közlekedésért felelős miniszter feladatkörébe tartozó – jogszabályok felülvizsgálatára került sor:

• Az utak forgalomszabályozásáról és a közúti jelzések elhelyezéséről szóló 20/1984. (XII. 21.) KM rendelet;
• Az útburkolati jelek tervezési és létesítési előírásairól szóló 11/2001. (III. 13.) KöViM rendelet;
• A közúti jelzőtáblák megtervezésének, alkalmazásának és elhelyezésének követelményeiről szóló 83/2004. (VI. 4.) GKM rendelet.
• Néhány fontosabb szakmai kérdés, amely a miniszteri rendeletek felülvizsgálata során felmerült:
• a rálátási háromszög újragondolása és a nemzetközi tapasztalatok, tudományos kutatások alapján új jogi fogalmak bevezetése, úgymint közeledési és elindulási rálátási terület;
• rálátási akadályok pontosítása, eltávolításukkal kapcsolatos intézkedések differenciálása a biztonsággal összefüggésben;
  
  
  A cikk folytatódik, lapozás:1234Következő »