Döntés vasútvonal építéséről

A Magyar Királyi Honvédség az 1940. szeptember 2-ai román-magyar bizottsági tárgyalásokon kötött megállapodásnak megfelelően szeptember 5-én kezdte meg a bevonulást Észak-Erdély területére. A bevonulásban a korábban felvonultatott magyar haderő kijelölt alakulatai vettek részt. Az időközben megkezdett leszerelések miatt a csökkentett létszámú hadsereg a bevonulást Észak-Erdélybe szeptember 13-án fejezte be. A katonai bevonulást követően a visszacsatolt észak-erdélyi területeket be kellett kapcsolni az anyaország politikai, közigazgatási, gazdasági, kulturális életébe. Ez rendkívül bonyolult szervezési munkát igényelt. A magyar kormányzat a katonai megszállást követően kiemelt feladatként kezelte a megfelelő közlekedési kapcsolat kialakítását az anyaországgal.
Mivel a román területen átmenő vasúti forgalom nem jelenthetett megnyugtató megoldást, így más lehetőség nem maradt, mint egy új normálnyomtávolságú vasútvonal építése. A vasútépítést gróf Teleki Pál miniszterelnök szívügyének tekintette, és helyszíni szemlés jelentések alapján személyesen vett részt a nyomvonal kijelölésében. A vonal kijelölése érdekében a helyszíni bejárást Horthy Miklós kormányzó fia, Horthy István, a MÁV elnöke mellett Álgyay-Hubert Pál, a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium államtitkára vezették. Az új vonal nyomvonalára három változatot vettek számításba. Az első két változat alapját Sajónagymaros–Marosludas-vasútvonal a második bécsi döntés következtében zsákvonallá alakult Sajónagymaros–Mezőszentmihály vonalszakasza képezte. Az első variáns szerint Mezőszentmihály állomást kellett volna összekötni Szászrégennel vagy Marosvásárhellyel. A második variáció szerint a meglévő keskeny nyomtávú vonalak átépítésével Szászkelence–Kolozsnagyida–Szászrégen között épült volna meg az új vonal.
Építési szempontból harmadik változat volt a legnehezebb, vagyis a Kolozsvár–Dés–Beszterce-mellékvonal összekötése a székely körvasúttal. Ennek megvalósítása érdekében azonban Szeretfalva állomásról kiindulva új vonalat kellett építeni 48 km hosszban Déda felé, a székely körvasútig, amit csak igen nehéz terepviszonyok között volt lehetséges végrehajtani [5]. Annak ellenére, hogy az építészeti szempontok és gazdaságossági megfontolások a harmadik változat ellen szóltak, mégis a Szeretfalva állomásról kiinduló vonal építése mellett döntöttek (4. ábra). Ezen a vonalon ugyanis a szállítási távolság és a menetidő Sepsiszentgyörgy felé lerövidült.

A katonai stratégiai szempontok is emellett a vonal létesítése mellett szóltak, ugyanis Magyarország határa Románia felé túlságosan közel esett az első két javaslat szerinti vonalhoz. Ez katonai, politikai és közlekedési aspektusból vizsgálva újabb veszélyeket hordozott magában. Az első világháború tapasztalatai igazolták és ezt alátámasztották a második világháború addigi eseményei is, hogy a határokkal párhuzamosan vagy azok közelében „futó” vasútvonalakat szinte lehetetlen védeni.
A magyar kormány figyelemre méltó gyorsasággal döntött a vasútvonal építéséről. A vasútépítés történetével foglalkozó tanulmányok abban azonban tévednek, hogy az új vonal létesítéséről szóló határozatot a második bécsi döntést követően néhány nap alatt, vagy más források szerint már szeptember 4-én meghozták. Erre a magyar kormányzati szerveknek és a vasúti hatóságoknak egyszerűen nem volt módja, mert a katonai bevonulás is csak szeptember 5-én kezdődött el. A román csapatok és közigazgatási szervek egy-egy területet a román-magyar vegyes bizottsági tárgyalásokon jóváhagyott ütemterv alapján ürítették ki, és a magyar csapatok ezt követően vonultak be. A román közigazgatási és katonai hatóságok által ellenőrzött területen, a tervezett vasútvonal körzetében egy magyar minisztériumi államtitkárnak, illetve a MÁV elnökének – főként a kormányzó fiának – szemleútja a magyar csapatok érkezése előtt okot szolgáltathatott volna a két ország közötti háborúra. Ezt pedig egyik fél sem engedhette már meg magának, mert az augusztus végi bécsi négyoldalú külügyminiszteri tárgyalások során Ribbentrop német külügyminiszter figyelmeztette a két országot arra, hogy a tengelyhatalmak a két ország közötti esetleges fegyveres konfliktus kiszélesedését minden eszközzel megakadályozzák.