Falkutatás

Az utascsarnok egykori kialakítására és a hajdani díszítettségére tényleges bizonyítékot és igazi támpontokat a Csányi Szabolcs által végzett restaurátori kutatás adott. Előkerültek a belső homlokzati falfülkék, a rabicboltozat, a falazott lizéna párok, a levert osztópárkány, a felső ablakmellvédeken a képmezők, a felső ablakok osztópárkányának nyomai és a lizénákhoz tartozó íves tégla boltövek. A feltárt elemek és a verseci minta alapján rekonstruálhatóvá váltak az egyes építészeti motívumok (4. kép).

Festőrestaurátori kutatás

A festőrestaurátor – Maracskó Izabella – elsősorban a korábban jelentősnek számító tereket vizsgálta. Jellemző módon a legelhanyagoltabb terekben találta meg a legérdekesebb motívumokat. Az I. és II. osztályú étterem különtermében álmennyezet védelmében rejtőzött a helyiséget egykor díszítő eredeti mennyezeti gipszpárkányzat és egy olyan díszítőfestés motívumai, ami egy erős glettelés miatt csak szakrestaurátor által rekonstruálható. Az épület közlekedőjében a sok utólagos átfestés ellenére előkerültek mennyezetet szegélyező díszítőfestések (sziennával kevert rózsaszín és okkersárga színekkel).
A legígéretesebb díszítőfestésnyomok a kazánhelyiség fölötti padlásfödémen, az egykori I. osztályú váróban kerültek elő. Itt főleg veronai zöldföld-szín alapon vöröses, geometrikus formák láthatók (5. kép).

Tervezés

Irányelvek

Az épület tervezett kialakításánál az alábbi irányelveket állapítottuk meg fontossági sorrendben:
1. tervünk elsősorban a felvételi épület műemléki értékeinek megőrzését és az épület hiteles helyreállítását tűzte ki célul;
2. másodsorban lehetőleg hosszú távon elégítse ki a MÁV jelenkori és várható funkcionális igényeit;
3. harmadsorban kereste azokat a megoldásokat, amelyek a város és a busztársaságok hosszú távú fejlesztéseinek is megfelelhetnek (állomási előtér kialakítása, intermodális csomópont).
Az utasforgalommal érintett épület­r­észekben törekedtünk az eredeti nagy­vonalú terek teljes körű és hiteles helyreállítására. Ahol ez nem volt megvalósítható, ott kortárs eszközöket alkalmaztunk. Az utascsarnokban sikerült a gipsztagozatokat rekonstruálni, és három helyiségben az eredeti mennyezeti díszpárkányt és díszítőfestést restaurálni. A vasútállomás hajdani nagyvonalú utasváró helyiségeiből bérleményterületeket, egykori étterméből kormányablakot alakítottunk ki.

Külső kialakítás

Pfaff Ferenc 1899-ben olyan épületet tervezett, amely térformálásában és anyaghasználatában is határozott, karakteres megjelenést biztosít az épület számára. Ezzel egy olyan építészeti arculatot hozott létre, amely jobban ellenállt a későbbi beavatkozásoknak, mint a belső tér. Az egységes arculati megjelenésének köszönhetően az utólagos átalakítások csak kismértékű és helyreállítható változásokat okoztak az épület homlokzatain.
Tanulságos, hogy egy egységes és jól meghatározott építészeti elképzelés, minőségi anyaghasználattal, hosszú távon biztosíthatja egy épület megjelenését és tartósságát.

Belső kialakítás

Az épület belső kialakítását történeti összefüggéseiben vizsgáltuk az alábbi négy szempont szerint:
1. A felvételi épület belső funkcionális világa, ellentétben a külsővel, nem szimmetrikus elrendezésű, hanem utasforgalmi és üzemi oldalakra tagolódik. Kezdetben az utasforgalmi területek dominál­tak, ennek mértéke az üzemi területek térhódításával csökkent.
A tervezett állapotban ezt a folyamatot mérsékelni kívántuk, és egyensúlyra törekedtünk.
2. Az épület eredeti kialakítása nehezen alkalmazkodott az időszakosan felmerülő funkcionális többletigényekhez (megszűntek a szolgálati lakások, az utasvárók, a forgalomirányítás sokrétűbb, az üzemi berendezések lényegesen nagyobb helyet igényeltek). Elmondható, hogy az épületben korábban történt beavatkozások ad hoc jellegűek voltak, és kevésbé szervezett módon történtek.
Tervezett állapotban az épületben elhelyezendő szükséges funkciócsoportokat lehetőség szerint egy tömbben oldottuk meg. (A MÁV-on belül az egyes szervezeti alegységek önálló bérlőkként működnek.)
3. Az épület eredeti közlekedési rendszere a hajdani elkülönített I., II. és III. osztályú várók feltárásán alapszik. Az osztályok megszüntetésével ez a közlekedési rendszer értelmét vesztette.
A tervezett állapotban nem kívántuk visszaállítani az eredeti közlekedési struktúrát, ugyanakkor átlátható közlekedési rendszerek és jól feltárható belső terek kialakítására törekedtünk.
4. Az épület főbb helyiségei az utasforgalmi területeken találhatók. Eredeti állapotukra csak néhány metszet, újságcikk és az analóg állomásépületekből tudunk következtetni, ezek szerint díszes, nagy­vonalú terek voltak.
Az I. és II. osztályú várók és a volt étterem esetében olyan bérleményi funkciót képzeltünk el, ami garancia a felújított állapot megőrzésére, és aktív használatot jelent („aktív várók”: Kormányablak, könyvesbolt, kávézó). Az épület átadásakor a bérlemények közül csak kettőt vettek használatba (Kormányablak, büfé).