Kivitelezés

A kivitelezés során példaértékűen szoros együttműködés alakult ki a tervezők és a kivitelezők között. A tervezők mindvégig heti rendszerességgel nyomon követhették a kivitelezés folyamatait, és többnyire érdemben tudtak a minőségi munka érdekében fellépni.

További kutatások

A kivitelezés közben további helyszíni kutatások is történtek elsősorban olyan helyeken, ahol azt a felvételi épület működése, a vasútüzem folyamatos fenntartása korábban nem tették lehetővé. Nagyon fontos volt például az utascsarnok rekonstrukciójakor a teljes, ún. „soft bontás” (restaurátor felügyelete melletti vakolatleverés) elvégzése, amivel átfogó képet kaptunk a csorbázott téglafelületek egy­kori kialakításáról és megmunkálásáról. Így tégláról téglára felmérhető és felszerkeszthető volt az egykori architektúra.
A kivitelezés közbeni feltárások többnyire megerősítették a tervezéskor hozott döntéseinket. Előkerültek például a homlokzati és a belső folyosói főfal elfalazott kisablakainak nyílásai (6. kép), a főhomlokzatok eredeti nyílásai, valamint az utascsarnok további részletei. Előkerültek további díszítőfestések is. Ezekből az egyiket – amelyet az egykori resti különtermében a helyiség közepén egy, a lámpa függesztési pontját díszítő gipszrozetta alatt találtunk meg – leválasztva, majd restaurálva, nagyjából az eredeti helyére helyeztük vissza (7. kép).

A kivitelezés nehézségei

A födémek bontása közben az épület legértékesebb díszítőfestését tartó fafödémről kiderült, hogy könnyező házigombával fertőzött, emiatt el kellett bontani. Ez nemcsak egy új műszaki megoldás kidolgozását jelentette, hanem a tervek áttervezését és módosított építési engedélyezési eljárás elindítását is maga után vonta.
A meglévő és megtartásra javasolt kémények állapota is jóval gyengébbnek bizonyult, mint ahogy azt előzetesen feltételeztük, ezért a kivitelező javaslatára azok bontása és újraépítése mellett döntöttünk.

A lábazati elemeknél gondot okozott, hogy az eredeti, valószínűleg a közeli cserkúti bányából származó követ már nem bányásszák, emiatt a pótlandó elemeket műkőből kellett elkészíteni. Az eredetihez hasonló szín és felületi textúra létrehozása a szakrestaurátoroknak komoly fejtörést okozott.
További nehézséget jelentett az építés során, hogy a perontető oszlopaiból néhány a rajtuk felfekvő szegecselt rácsostartókkal együtt megsérült. Szerencsére minden elem javítható maradt, így – tisztítás, javítás és próbaterhelés után – az eredeti elemek kerültek vissza.
Az alapok teherbírása sem volt megfelelő, ezért jet-grouting eljárással talaj­szilárdítást kellett alkalmazni. Ez – a fel­vonulási terület és a belső helyiségek szű­kössége miatt – nem volt egyszerű feladat (8. kép). Az épület körüli telekhatár a város felőli oldalon gyakorlatilag az épület homlokzatán húzódik, ezért a Budai Nagy Antal utca közelsége miatt amúgy is szűkös felvonulási területet is csak közterületfoglalással tudta használni a kivitelező.
Nehezítette a kivitelezés menetét, hogy a folyamatos vasútüzemet fenn kellett tartani. Például a forgalmi iroda fölötti födém cseréje is csak egy ideiglenes védőtető beépítése után kezdődhetett meg (9. kép). Külön érdekessége volt a kivitelezésnek az épületben található, közel 100 éves Siemens–Halske rendelkezőkészülék áthelyezése az új forgalmi irodába. Pontosabban, mivel nem volt Magyarországon olyan szakkivitelező, aki ezt az áthelyezést vállalta volna, nem is áthelyezés történt. Az eredeti mintájára, annak pontos másaként, egy újonnan legyártott készülék került a forgalmi irodába (10. kép).