Folyóvágány vizsgálata

A folyóvágány mérési eredményeinek kiértékelése 140 hibát mutatott ki, összesen 365 méter hosszon (9. ábra) a „B” mérethatár figyelembevételével.

A kimutatott hibák az alábbiak voltak:

• nyombővülés,
• nyomszűkület,
• síktorzulás,
• túlemelés.

A kiértékelés során kapott hibalista alapján kategorizálni lehetett a hibák típusát (mely paraméterre vonatkozik), valamint azok mértékét. Ezeknél először meg kellett állapítani, hogy hosszabb szakaszra kiterjedő hibákról van szó, vagy csak pontszerűen jelennek meg. A pontszerű hibák megjelenése sok esetben a Phoenix sínvályúk szennyezettségének tudhatók be.
A túlemelési hibák vizsgálatánál két esetet kellett figyelembe vennünk:

• a megvalósulási terveken nem szerepel túlemelés, de a mérési eredmények meghaladják a „B” mérethatár értékeit, vagy
• a megvalósulási terveken szerepel túlemelési érték, azonban a mérési eredmények ezek figyelembevételével is meghaladják a „B” mérethatár értékeit.

A folyóvágány vizsgálatának mérési eredményeit két változat/módszer szerint értékeltük ki.

Mérési eredmények kiértékelése – első változat

Az első változat szerint az alábbi jellemzőket vettük figyelembe:

• a hiba jellege,
• geometriai viszonyok,
• felépítmények hossza,
• járművek sebessége,
• átgördült tengelyek száma,
• fajlagos költség,
• időtartam.

Ebben az esetben figyelmen kívül hagytuk a hiba hosszát, helyette az egyes felépítményrendszerek teljes hosszához viszonyítottuk a rajtuk előforduló hibák számát.
A szubjektív pontozási rendszert használva az eredmények kiértékelése a 10. ábrán látható. Az ábra bemutatja a különböző felépítményrendszerek avultsági tényező értékeinek egymáshoz viszonyított százalékos értékét. A viszonyítás alapja a vonalszakaszon legtöbbet előforduló vályúsínes RAFS vasbeton lemezen aszfaltburkolatú felépítmény, amelynek az avultsági tényezője 100%. Látható, hogy a Vignol-48 sínrendszerű, vasbeton alj alátámasztású, zúzottkő ágyazatú felépítmény romlása kiemelkedő. A hibák jellege javarészt nyomszűkület.

Mérési eredmények kiértékelése – második változat

A második változat szerinti kiértékeléshez az alábbi jellemzőket vettük figyelembe:

• a hiba jellege,
• a hiba hossza,
• geometriai viszonyok,
• járművek sebessége,
• átgördült tengelyek száma,
• fajlagos költség,
• időtartam.

Második közelítésként figyelmen kívül hagytuk az első változatban használt felépítményrendszerek teljes hosszának és az előforduló hibáknak egymáshoz viszonyított számát. E helyett a hiba hosszát vettük figyelembe az alábbi módon:
Az így kapott eredmények elemzéséből látható, hogy az első közelítéshez hasonlóan, ebben az esetben is a Vignol-48 sínrendszerű, vasbeton alj alátámasztású, zúzottkő ágyazatú felépítmény avultsági tényező értéke a legmagasabb – 14%-kal magasabb a viszonyítás alapjául szolgáló vályúsínes RAFS vasbeton lemezen, aszfaltburkolatú felépítmény értékénél (11. ábra).

A változatok összehasonlításánál észrevehető, hogy a mérőszámok módosításával az egyes felépítményrendszerekhez tartozó avultsági tényezőértékek is módosultak (12. ábra). Ennek oka, hogy ezek a felépítménytípusok a teljes szakaszon csak kis hosszon találhatók meg, ennek ellenére számos hiba jelentkezett beépítésük óta.

Fontos külön vizsgálni a különböző típusú felépítményszerkezetek időbeli romlását is. Mivel a méréseink egy adott időpontot jelölnek, a beépítésük óta eltelt évekből más mérési adatok nem álltak rendelkezésünkre, ezért egyelőre nem lehet pontosan megállapítani a felépítményszerkezetek romlása és az eltelt idő közötti összefüggést. Csak feltételezni lehet, hogy a gyakorlatban ez az összefüggés időben gyorsuló, exponenciális függvényt rajzolna ki – ellenben ezt a jövőben további mérésekkel, számításokkal igazolni szükséges.