A Budapesti Hídfenntartó Főnökségre visszaemlékezve, vegyes érzelmek kavarognak bennem. Elődeim Hornyák László, Budai József, Bednarik József egy jól működő főnökséget hagytak rám. A Főnökséghez 1984-ben kerültem főmérnöknek, 1989-ben neveztek ki a főnökség vezetőjének, 1994-ben én zártam be azt.
A vasúti pályának igen fontos részei az átereszek és a hidak. A hídfenntartás a hidak forgalombiztos állapotát és hosszú használati élettartamát szolgáló tevékenységek összessége. Ez a hídellenőrzésekből, a hídvizsgálatokból és a hiányok megszüntetéséből, valamint a Vasúti Hídszabályzat által előírt nyilvántartások vezetéséből áll.
A MÁV Zrt. vonalhálózatán ta­lálható hidakról állagnyilvántartást vezetnek, amely műtárgyanként tartalmazza a főbb adatokat. A Budapesti Vasútigazgatóság (ma Pályavasúti Területi Igazgatóság) területén mindig igen nagy hídállomány volt, jelenleg több mint 2500 hidat és átereszt tartanak nyilván [3].
A vasúti hidakkal kapcsolatos feladatokat, tennivalókat jobban kifejezi a hidakra jellemző hossz, a vágány-nyílás-folyóméter (vnyfm). A Budapesti Pályavasúti Területi Igazgatóság állagába közel 21 km híd tartozik. Ez a hossz az országos hídállag ~37%-a, a budapesti vágányhálózatnak pedig ~6%-a. (1977 és 1993 között hasonló nagyságú volt a hídállomány.)

A Hídfenntartó Főnökség megalakítása

A MÁV pályafenntartási szervezete a II. vi­lágháború után közel 30 évig változatlan formában működött a hidak gondozását, karbantartását illetően.
A területi igazgatóságok II. Építési és Pályafenntartási Osztályainak irányítása alatt a pályafenntartási főnökségek különböző szakmai profilú pályamesteri szakaszai végezték a vasúti pálya, az al- és felépítmény, valamint a hidak, illetve a magasépítmények felügyeletét, vizsgálatát, gondozási, karbantartási, továbbá kisebb felújítási munkáit.
Az 1970-es évek közepén merült fel az igény, hogy ún. „tiszta profilt” kell kialakítani, amelynek keretében szakterületenként összevonják a végrehajtó szervezet külszolgálati egységeit. A profiltisztítás eredményeként maradnának a „csak vasúti pályával” foglalkozó pályafenntartási főnökségek (pft-k), valamint megalakulnának az épület- és hídfenntartó főnökségek (éhf-ek).
A profiltisztítás szellemében kísérleti jelleggel 1975-ben Kaposváron és Szegeden megalakították az első éhf-eket a pécsi és szegedi vasútigazgatósági területek hídjainak fenntartására. Két év próbaüzem után, a kedvező tapasztalatok alapján elrendelték, hogy másik három igazgatóságon (Debrecen, Miskolc és Szombathely) is hozzanak létre egy-egy, csak az épületek és hidak fenntartási munkáival foglalkozó főnökséget. A Budapesti Igazgatóság területén az épületek nagy száma és a jelentős hídmennyiség miatt a szervezés eredményeként két új (balparti és jobbparti) épületfenntartó és egy hídfenntartó főnökség alakult.
A Hídfenntartó Főnökség létrehozásá­ban – a szervezési munkákban – nagy fe­ladat hárult a Budapesti Igazgatóság II. Osztály Hídcsoportjára is.
1977. október elsején megalakult a Hídfenntartó Főnökség (továbbiakban HF) azzal a céllal, hogy megfelelő kivitelezője legyen a szakipari tevékenységet igénylő hídfenntartási munkáknak.
A főnökség központja a Nyugati pályaudvar felett átívelő Ferdinánd híddal szemben, a VI. kerületi Szív utca sarkán levő bérleményben kezdte meg működését, és maradt ott egészen a megszűnésig. Az önálló HF létrehozását az is indokolta, hogy az országos hídállag jelentős hányada a Budapesti Igazgatósághoz tartozott, közte a MÁV öt vasúti Duna-hídjából négy, valamint számos, közel 100 éves kő és tégla anyagú boltozat, megannyi kis és közepes nyílású vasbeton és acélhíd is.
Az alapító hidász szakaszok a Terézvárosi, Angyalföldi, Ferencvárosi és Győri Pft Főnökségeknél önálló egységekként már funkcionáltak. Ezek a szakaszok irá­nyító és fizikai létszámmal, kezdetleges gépparkkal és telephellyel rendelkeztek Rá­­kos­­pa­lo­ta-Újpest, Angyalföld, Dunapart teherpályaudvar és Komárom állomásokon.
Az új főnökség vezetőjének, műszaki irányítóinak és az adminisztrációs személyzetnek a megkeresése, illetve a munka beindításához a feltételek biztosítása nem kevés feladattal járt. A központ alkalmazottai az átszervezés miatt megszűnt, illetve módosított területtel működő pft főnökségek, a MÁV Géptelep és a MÁV Hídépítési Főnökség (továbbiakban HÉF) létszámából kerültek ki. A kezdeti időszakot követően fiatal pályakezdő hidász mérnökökkel sikerült az építésvezető és főépítésvezetői munkaköröket betölteni.
A különböző szolgálati helyekről érkező főnökségi dolgozók egységes szervezetté alakulása érdekében gyakran tartottunk területi értekezleteket és közös szabadidős programokat. Ezeken a Budapesti Igazgatóság II. Osztály Hídcsoportjának munkatársai és a Vezérigazgatóság (korábban KPM Vasúti Főosztály) Hídosztály vezetői is szívesen részt vettek (1. ábra).
Az új szervezetben a korábbi pályás kifejezések – mint a szakasz, főpályamester, vezetőmérnök – megváltoztak, igazodtak a híd- és magasépítési szakterülethez (építésvezetőség, építésvezető, főmérnök).

A HF éves műszaki terve az alábbiak szerint állt össze:
A hídállagért felelős pft főnökségek a hídvizsgálatok során megállapított hiányosságokról egy feladatjegyzéket állítottak össze. Ezeket az igazgatósági hídcsoportban összegezték, és az ott végzett harmadfokú vizsgálat során tapasztaltakkal kiegészítették. Ezután fontossági sorrendet állítottak fel az elvégzendő karbantartási, felújítási és beruházási híd­munkákról. Az így súlyozott tervek, a szakmai irányító (Vezérigazgatóság) Hídosztályra kerültek, ahol a pénzügyi lehetőségek és a várható szállítási feladatok ismeretében döntöttek arról, hogy mely feladatok elvégzése történjen karbantartási költség terhére, felújítási vagy beruházási forrásból finanszírozva.
A hiányosságok megszüntetése az alábbiak szerint oszlott meg:
– A hídgondozási munkák (takarítás, hídkörnyék tisztítása) és a kisebb fenn­tartási feladatok a pft főnökségeknél maradtak.
– A nagyobb volumenű karbantartási munkákat, amelyek hidász szakismereteket igényeltek (hídgerendacserét, betonfelület-, hídszigetelés-javítást, korrózió­védelmi feladatokat), a HF végezte el.
– A hídfelújítási munkák (amelyek kapacitásnövekedéssel nem jártak) és a kisebb hídkorszerűsítési feladatok, például fel­szer­kezetszélesítések, hídfő-megerősíté­sek (2., 3. ábra) szintén a HF feladatát ké­pezték.

– A nagyobb hidak korszerűsítése és a hídberuházások (amelyek sebesség-, illetve teherbírás-növekedést eredményeztek), továbbá az új hidak építése a MÁV HÉF, illetve külső vállalkozók kivitelezésében valósult meg.
A fenti munkamegosztásból kitűnik, hogy a hídfelügyelet, hídvizsgálat és a hídgondozási feladatok a hídállag gazdájánál, a pályafenntartási főnökségnél maradtak.