Jelentős hídmunkák készültek a Váci Pályafenntartási Főnökség területén, ahol a leromlott állapotú, gyenge teherbírású hidak megerősítése folyt. A kezdetben (alakuláskor) vasbeton köpennyel ellátott gyenge teherbírású hidak kiváltására előregyártott vasbeton hidak épültek be. A munkákhoz több esetben provizórium beépítésére volt szükség. A két MÁV-os hidász szervezet (HÉF és HF) között szoros kapcsolat épült ki a vasbeton keretek gyártása, provizórium biztosítása és a daruzások elvégzése területén is. Előfordult olyan vágányzár is, amikor a két híd között elhelyezkedő vasúti daru két irányban végezte a keretelemek beemelését, vagy a daru végezte a bontást, az építést, és az volt a próbaterhelő jármű is (10., 11. ábra).

A Hídfenntartó Főnökség kollektívája jó csapat volt, szinte nem ismert lehetetlent, a fiatalos lendülettel jószerével mindent megoldott. Ez köszönhető volt a kezdeti nehézségek közös leküzdésének, a munkahelyi eredményeknek és a számos alakalommal megvalósult közös szabadidős programoknak, kirándulásoknak. Emlékezetesek az ún. kihelyezett szakmai értekezletek és a nagyobb hídmunkák helyszíni bemutatói is (12. ábra).

Igen jó kapcsolat alakult ki a pft főnökségek hídfelügyeletet végző szakaszmérnökeivel, illetve vonalkezelőivel. A nagyobb munkák során a szakaszmérnökök szinte napi kapcsolatban álltak a HF fő-építésvezetőivel. A budapesti igazgatóság hídcsoportjának hídbiztosai és a vezérigazgatóság hídvonalbiztosai az ellenőrzéseiken tapasztaltak alapján elismerték a HF tevékenységét.

A Hídfenntartó Főnökség megszüntetése

A HF-fel kapcsolatban 1991 körül kezdett elterjedni az a nézet, hogy „a Hídfenntartó Főnökség csak a hidak javítgatója és nem tulajdonosa”. Aztán jött 1993, és elrendelték a főnökség megszüntetését [4]. Ez érintette az ÉHF-eket és a budapesti két épületfenntartó főnökséget is.
Az 1975–77-ben alakult szervezeteket elsodorta a szervezet- és létszám-racionalizálás, a hidak gondozási, fenntartási tevékenysége visszakerült a pályafenntartási főnökségekhez [5]. A hidász építés­vezetőségek a pályafenntartási főnökségek hidász szakaszai lettek. Az átalakulás – a megszüntetés – a központi alkalmazotti létszámot érintette érzékenyen. A szerencsésebbek nyugdíjazással megúszták, de több dolgozónak megszűnt a munkahelye és munkanélküli lett.
A fentiekből, úgy gondolom, kitűnik: az új szervezet odaadással végezte munkáját az alapítástól a megszüntetésig.
Összeállításom célja az emlékezés, nem pedig az elvégzett munkák részletes (tételes) felsorolása volt. A rövid életű Hídfenntartó Főnökség által elvégzett munkák eredményei ott vannak a vasúti pályában, az átépítések tervei pedig a tervtárakban fellelhetők.
Utólag is még egyszer megköszönöm valamennyi munkatársam közvetlen és közvetett munkáját, amit a budapesti hidak fenntartása érdekében 1977. október 1. és 1993. április 1. között végzett.
„Ami szép és jó volt az életben, az mindig is velünk marad” [6].