Rovatok 2015-től
Rovatok
- Bemutatkozás »
- Fejlesztés beruházás »
- Informatika »
- Korszerűsítés »
- Környezetvédelem »
- Közlekedésbiztonság »
- Közlekedéstörténet »
- Kutatás »
- Megemlékezés »
- Méréstechnika »
- Mérnöki ismeretek »
- Minőségbiztosítás »
- Szabályzatok »
- Technológia »
- Egyéb »
Szerzői segédlet
A Sínek Világa folyóirat szerzőinek összeállított szempontok és segédlet.
Tovább »Megszűnt főnökségek (5. rész)* – Veszprémi Pályafenntartási Főnökség
(*A 2020/1. számban Kiss Sándornak a Megszűnt főnökségek sorozat Zalaegerszegi Pályafenntartási Főnökség című írása a sorozatnak nem a 3., hanem helyesen 4. része. A hibáért szíves elnézésüket kérjük!)
A millenniumi ünnepségekhez kapcsolódóan az országos építkezések egyharmada a Dunántúlon volt, ami több száz km vasútat jelentett. Ehhez kapcsolódott a Győr–Jutas–Újdombóvár HÉV-vasútvonal is, amelynek építésekor a vasúti pálya mellett a Cuha patak híd közelében épült, millenniumi emlékművel emlékeztek meg a jeles eseményről.
A Győrszabadhegy–Jutas- (Veszprém-külső) vonal jelentőségét növelte, hogy a Győr–Kis-Czelli- (Celldömölk) vasútvonal Győrszabadhegy állomásán ágazik ki és a Székesfehérvár–Kis-Czelli- (Celldömölk) vasútvonal Jutas állomásában csatlakozik. Ezzel a vonallal kötötték össze az egykori Magyar Nyugati Vasút két fővonalát.
Az osztálymérnökség központjának Veszprémet jelölték ki.
Veszprém állomás a Magyar Nyugati Vasút állomásaként épült 1872-ben, a Győr–Veszprém–Újdombóvár HÉV-vonal csatlakozásakor. 1895. június 2-án Veszprémet Jutasra változtatták, és a Jutas állomásnév 1929. március 24-ig megmaradt. Ezt követően egy országgyűlési képviselő közbenjárásának köszönhetően – aki megígérte választóinak, hogy lesz Veszprémnek fővonali állomása – Veszprém-külső pályaudvarra változott. A Veszprém–Alsóörs-vasútvonal megszüntetése után, 1972. május 28-tól ismét Veszprém állomás.
A Győr–Veszprém–Újdombóvár HÉV-vonal Jutas-„Veszprém város” szárnyvonalat 1896-ban helyezték üzembe. Innen indult később – 1909-től – az Alsóörsig tartó, Veszprémet Balatonnal összekötő vasútvonal, amelynek megszüntetését 1968-ban rendelték el. „Veszprém város” vasútállomás elnevezést 1898-ig használták, majd ez a vasútállomás a Veszprém nevet kapta (1. ábra). 1972 után szerepe megszűnt, de az épületet nem bontották el. Ma a Balaton Plaza mellett található. A korabeli veszprémi térképeken Jutas (később „Veszprém-külső”) állomás nem is szerepel, annyira kívül esett a városon (több kilométerre északra) (2. ábra).
Az osztálymérnökség székhelye ideiglenesen 1896. augusztus 11-től december 16-ig Enyingen volt. Az osztálymérnökség épületét Jutas–Veszprém-szárnyvonal veszprémi („Veszprém város”) felvételi épületétől 200 m-re építették a Rózsa utcában, ami kisebb-nagyobb átalakításokkal volt a főnökség központja (3. és 4. ábra). Annak ellenére is itt maradhatott a belváros közelében a főnökség központja, hogy 1972 után már csak a korábbi „Veszprém külső” elnevezésű vasútállomás üzemelt. Az épületről, sajnos, csak 1925-ben készült tervek maradtak, azok is nagyon rossz minőségű fénymásolatokban (5. ábra).
Az osztálymérnökség megalakulásakor a Győrszabadhegy–Jutas-, Jutas–Veszprém város-, Hajmáskér–Lepsény-, Lepsény–Tamási-, Tamási–Újdombóvár-vonalak tartoztak hozzá, 186,74 km hosszban.
Az osztálymérnökséget 1913. augusztus 1-jén kettéosztották, az egyik felét az újonnan létesített enyingi Osztálymérnökséghez csatolták, a Hajmáskér–Lepsény- a Lepsény–Tamási- és Tamási–Újdombóvár-vonalszakaszokkal. A Lepsény–Tamási- és Tamási–Újdombóvár-vonalszakasz 1920. április 1-jétől a Pécsi Üzletvezetőséghez került.
A Veszprémi Osztálymérnökség vonalhálózata ekkor: Győrszabadhegy–Jutas, Jutas–Veszprém, Veszprém–26. számú őrházi elágazás, Sándormajor kitérő: 92,564 km.
1939. június 28-ától újabb változás következett, a Győrszabadhegy–Jutas-vonalból a Győrszabadhegy–Veszprémvarsány-szakasz a Pápai Osztálymérnökséghez került.
Így a Veszprémi Osztálymérnökség vonalai ettől az időponttól a Veszprémvarsány–Jutas, Jutas–Veszprém, Veszprém–26. számú őrházi elágazás, Székesfehérvár–Boba, összesen 176,030 km hosszban.
Az osztálymérnökség vonalhálózatában 1945. július 7-én ismét változtatás volt. Az új vonalhálózat: Veszprémvarsány–Veszprém, Veszprém–26. számú őrház elágazás, Szabadbattyán–Alsóörs, Székesfehérvár–Szentgál, 173,3 km hosszúsággal.
Az osztálymérnökség hálózata 1949-ben a Mór–Pusztavám- (10,6 km) és a Zirc–Dudarbánya- (7,4 km) vonalak üzembe helyezésével növekedett, és az osztálymérnökséghez csatolták a Székesfehérvár–Kisbér-vonalszakaszt (46,6 km), így a vonalhálózata 237,9 km lett.
Irodalomjegyzék
- [1] Pammer László: A vasútépítés és fenntartás 150 éve Északnyugat-Magyarországon 1846-1996. MÁV Rt.,1996.
- [2] Dr. Horváth Ferenc: A Magyar vasútépítési és fenntartási szervezetének története (1827-2004) II. kötet (1945-2004). MÁV Rt. Vezérigazgatóság, 2005.
- [3] Rege Béla: Sentab csövek alkalmazása vasúti védőműtárgyként. Sínek Világa,1973/2,60.o.
- [4] Rege Béla: Vasúti áteresz építése SENTAB csőelemekből. Mélyépítéstudományi szemle,1974/10.474-479.o.
- [5] Vaszary Balázs: Dr. Vaszary Pál 90 éves. Balatonfüredi Napló,2014.3. szám.
- [6] Dr. Nemeskéri Kiss Géza: A hazai beton és vasbeton vasúti hidak építése a kezdetektől 1985-ig. Vasbetonépítés 2005/2
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.