A cikk szerzője:

Tóth Axel Roland osztályvezető
MÁV Zrt.

Nagyfolyami vasúti hidak alépítményei (1. rész) – Jellemző alépítményi hibák

Magyarország vasútvonalainak átjárhatósága szempontjából kiemelt stratégiai jelentőségűek a Duna- és a Tisza-­hidak. A nagyfolyami jelleg miatt általánosságban a 65–120 m támaszközű hidak koros alépítményei, eltakart alaptestei fokozott figyelmet és adott esetben megelőző beavatkozásokat igényelnek. A meghibásodás javításának tervezése, a megfelelő műszaki tartalom megválasztása céljából elengedhetetlen a jellemző hibák ismerete, illetve hasznos lehet a már elvégzett beavatkozások összefoglalása, értékelése. Ennek érdekében a Vasutak Együttműködési Szervezete, az OSZZSD V. Infrastruktúra és Jármű Bizottság 2015. évi, Alépítmény és műtárgyak című szakértői értekezletére készített információs anyag alapján összeállított cikksorozat első része a nagyfolyami hidak jellemző meghibásodásait, hibáit foglalja össze.


2001-ben az MSc Kft. elvégezte a pillérek statikai felülvizsgálatát. A hatályos előírások szerint számított fékezőerő értékére 4200 kN, illetve 5046 kN adódott. Ezen erők – fix sarukon keresztüli – felvételére a pillérek nem feleltek meg, ezért javaslat született a felmenő fal-alapozás kapcsolat megerősítésére. (Érdekesség, hogy a megerősítés elkészültéig a tehervonatoknál üres vagonok besorolásával oldották meg a fékezőerő csökkentését, ami a vasútüzem szempontjából komoly nehézséget okozott.)
Az elvégzett beavatkozást a cikksorozat 3. részében ismertetem.

8. ábra. A kremsi Duna-híd (jelenlegi szerkezetek)

A kremsi Duna-híd alépítményének nyírási teherbírási elégtelensége

A koros pillérek nyírási teherbírási elégtelenségére látványos példaként szolgál az Ausztriában, a kremsi Duna-hídnál be­következett hajóütközés (9. ábra).
Az Osztrák–Magyar Monarchia terü­le­tén 1889-ben épült híd (10. ábra) története szinte azonos a magyarorszá­gi nagyfolyami hidak fentiekben ismer­tetett történetével. A szerkezetet 1945-ben fel­robbantották, majd 1948-ban újjáépítették. Az 1986-ban és 1991-ben elvégzett felújításokkal a kéttámaszú áthidaló fel­szer­ke­ze­tek állagjavítására törekedtek.

9. ábra. A kremsi Duna-híd középső mederpillérének tönkremenetele

10. ábra. A kremsi Duna-híd
A ~13,00 m mély keszonalapozású kőpilléreken a többszöri felújítás ellenére sem történt teherbírást növelő beavatkozás.
2005. december 18-án egy uszály ütközött a középső, V. számú mederpillérnek, és ez a szerkezet teljes elnyíródását okozta, ~1,50 m-rel eltolva a felmenő falazatot (9. és 11. ábra). Nyilvánvaló, hogy a felmenő fal-alapozás kapcsolat nyírási teherbírása nem volt megfelelő egy ilyen vis maior jellegű, de életszerű helyzetre.

11. ábra. A kremsi Duna-híd középső mederpillérének tönkremenetele

Következtetések

A kiemelt jelentőségű nagyfolyami hidak koros, részben víz alatt lévő (azaz takart) alépítményi részeit javasolt az üzemeltetési, felügyeleti tevékenység során fokozott figyelemmel kísérni, az esetleges hibákat időben fel kell tárni és meg kell szüntetni. A hazai és a nemzetközi tapasztalatok alapján a tervezett felújítások, átépítések keretében az alábbi szempontokat kell szem előtt tartani, illetve kezelni:
1. Víz alatti részek kimosódás, üregesedés elleni védelme.
2. Mederfenék elfajulás elleni védelme.
3. Hordalék, jégzajlás, ütközések okozta felületi károsodások helyreállítása.
4. Magbeton inhomogenitásának helyreállítása.
5. Hajóütközésekkel szembeni biztonság növelése (nyírási teherbírás biztosítása).
6. Fékezőerő felvétele (pl. pillérek hajlítási-húzási teherbírásának növelése az alapozás-felmenő fal kapcsolatnál, hídfők átalakítása, speciális sarurendszer alkalmazása).

A cikk folytatódik, lapozás:« Előző12345
A teljes cikket megtalálja a folyóirat 2017 / 3. számában.
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.
A hozzászólások megtekintéséhez vagy új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!
Sínek Világa A Magyar Államvasútak Zrt. pálya és hídszakmai folyóirata
http://www.sinekvilaga.hu | ©