Az ívkemencék nagy tisztaságú, ötvözött acélok ideális gyártóberendezései.
Az utóbbi időben egyre nagyobb számban alkalmazzák a szuper nagy teljesítményű, ívfénnyel és földgáz-oxigén égőkkel is fűtött, egy kisebb város elektromos teljesítményével egyenértékű UHP, SHP néven ismert kemencéket.
Az acélgyártási technológiák közül az ezredfordulóra az LD-eljárás, valamint az ívfényes elektroacél-gyártás vált uralkodóvá, a Bessemer- és Thomas-eljárás teljesen visszaszorult, a Siemens–Martin-eljárás sem tekinthető a síngyártás ideális módsze­rének.
Az eddigiek alapján nem véletlen, hogy a mai, korszerűnek mondott EN sínszabványok már nem is adnak utalást az acélgyártási technológiára, természetesnek veszik, hogy egy korszerű síngyártó üzemben az LD vagy az ívfényes elektroacél-gyártási technológiát alkalmazzák.
A gyártástechnológiára utaló jelölések részbeni elmaradása mellett a jelölési rendszer még összetettebbé vált. A gyártóra, gyártási évre, a sínprofilra, az acélminőségre vonatkozó adatok mellett utalást találunk az acéladagra, a folyamatos öntésre is. E folyamatok értelmezéséhez további kohászati technológiai ismeretekre van szükség.
A síneken látható jelölések – az ezredfordulóra – a gyártó és gyártási év megadása mellett egyre bővebb információ közlésére váltak alkalmassá. Napjainkra a jelöléseket szabványosították. Az alkalmazott jelöléseket a MÁV ME UIC 860:2000 döntvény és az MSZ EN 13674-1:2011 szabvány alapján ismertetem, és a 3. táblázat foglalja össze.

Az UIC döntvényben és az MSZ EN sínszabványban előírt jelölések két részből állnak, a síngerinc egyik oldalára behengerelve kell feltüntetni a gyártóműre, gyártási módra (csak az UIC előírás szerint), anyagminőségre, sínprofilra vonatkozó adatokat. A síngerinc másik oldalán melegbélyegzéssel viszik fel az adag- vagy hengerlési számot, kiegészítve az acél leöntésére vonatkozó adatokkal.
A síngerincbe hengerelt jelölések – a 3. táblázat adatai figyelembevételével – az UIC döntvény alapján sorban TZ: a Trineci Vasmű, 85: a gyártási év 1985, UIC 54: a sínprofil, a jobbról nyitott négyzet a Siemens–Martin-eljárás, a két párhuzamos nem egyenlő hosszúságú vonal az R260 sínminőség rövidítése. Az MSZ EN szabvány szerint DO: a Voest Alpine Donawitzi Acélműve, a két párhuzamos vonal az R260Mn sínminőség, 96: a gyártási év: 1996, a 60 E1: a sínprofil rövidítései.
A 3. táblázat alján lévő jelölésrendszerben csak a K és a 07 III szorul magyarázatra, a K a Katowicei Acélmű, a 07 III a 2007. év, március, vagyis a gyártási év és hónap rövidítései.
A legutóbbi kiadású MSZ EN 13674-1:2011-es szabványban már nem szerepel gyártástechnológiára utaló jel előírása, mivel ma már természetesnek mondható, hogy egy korszerű síngyártó üzem nem alkalmaz Siemens–Martin-eljárást, illetve az üstmetallurgiai eljárások bevezetésével az alkalmazott primer acélgyártási technológia módja már nem releváns.
A síngerinc másik oldalára me­leg­bé­lyeg­zéssel felvitt jelölések értelmezéséhez további magyarázat szükséges.
A vaskohászati technológiákban az egyszerre olvasztott és öntött, általában 80–120 t tömegű acélmennyiséget adagnak nevezzük. Az egy adagból gyártott sínekről megfelelő öntéstechnológia alkalmazásakor joggal tételezzük fel, hogy mechanikai tulajdonságaikban homogének lesznek, ezért minden egyes adagot külön-külön, a csak rá jellemző adagszámmal vagy a vele egyenértékű hengerlési számmal látják el. Az egy adagból gyártott sínek jellemzőinek meghatározásához mintát vesznek a tárgyi adagból, és meghatározzák annak vegyi összetételét, keménységét, szakítószilárdságát, nyúlását, kontrakcióját, szövetszerkezetét. A síngyártók 3.1 típusú mű­bizonylattal szállítják a síneket, amiből kiderül, hogy egy adott adagszámra vonatkozóan milyen értékűek voltak a felsorolt paraméterek.
A továbbiakban vizsgáljuk meg az MSZ EN 13674-1:2011 szabvány előírásai sze­rint melegbélyegzéssel felvitt jelölések műszaki információs tartalmát, értelmezzünk egy konkrét, a 3. táblázatban szereplő 5839 A 105 jelölést. Az alkalmazott jelölés két részre bontható: az első négy szám a már ismertetett hengerlési szám, az A betűnek csak elválasztó funkciója van, az utolsó három szám a sínacél leöntési paramétereinek rögzítésére szolgál, ennek értelmezéséhez viszont át kell tekinteni a sínacélok leöntésének módozatait.