A jobb vágány statikus terhelése

A híd statikus terhelésének egy másik teherállása során a jobb vágányra három mozdony (M62 + V63 + M62) állt fel, szimmetrikusan. A bal vágány ekkor forgalom alatt állt, így a menetrend szerint áthaladó vonatok között a bal vágány terheletlen volt. A teherelrendezés megegyezik a 6. ábrán bemutatottal.
A jobb vágány jobb sínszálán, alatta a pályalemezen és a fix sarunál kialakuló mozgásokat a 9. ábra, a görgő sarunál kialakuló mozgásokat a 10. ábra szemlélteti.

 A mozdonyok hídra történő felhaladásakor a sín hosszirányú elmozdulásának pillanatnyi csúcsa – a mérés elején – a fix sarunál 0,91 mm, a mozgó sarunál 0,55 mm volt, majd a statikus terheléskor ezek a fix sarunál 0,60 mm-re, a mozgó sarunál pedig 0,50 mm-re álltak be. A pályalemez elmozdulásának pillanatnyi csúcsa a fix sarunál 1,17 mm, a mozgó sarunál 0,94 mm, majd a statikus terhelés alatt ezek a fix sarunál 0,83 mm-re, a mozgó sarunál 0,86 mm-re álltak be.
A mérés közben a bal vágányon közlekedtek a vonatok, ezek elhaladásának hatására kialakuló többletelmozdulásokat tüntetik fel a 9–10. ábrán az 1000–2700 s relatív idő közötti elmozduláscsúcsok. A bal vágányon az 1000–1100 s relatív időnél elhaladó tehervonat hatására a jobb vágány jobb sínszálának a hídfőhöz viszonyított hosszirányú elmozdulása a fix sarunál 0,81 mm-re, a mozgó sarunál 0,71 mm-re növekedett, a pályalemez elmozdulása a fix sarunál 1,27 mm-re, a mozgó sarunál 1,23 mm-re növekedett. A bal vágányon áthaladó tehervonat hatására, a híd felszerkezetének lehajlásából a jobb vágány alatti pályalemez hídfőhöz viszonyított hosszirányú elmozdulása mintegy 0,4 mm-rel növekedett meg.
Az 1800–1900 s relatív időnél látható rövid idejű elmozduláscsúcsot egy gépmenet váltotta ki. A 9–10. ábrából az is megállapítható, hogy egy-egy tehervonat vagy gépmenet áthaladása után a sínszálak és a pályalemez nem ugyanabba a hosszirányú pozícióba álltak vissza, mint ahol a vonat elhaladása előtt voltak. A fix sarunál döntően nőttek, a mozgó sarunál pedig csökkentek az elmozdulások. Ez a hídszerkezet belső tehetetlenségével és belső súrlódásával is magyarázható.

Összefoglalás

A híd statikus terhelése közben kapott eredményeinket a táblázatban foglaltuk össze. Az első két terhelési eset összehasonlításából látható, hogy amikor mindkét vágány terhelt, az a sín tekintetében mintegy másfél-kétszer nagyobb, a pályalemez esetében pedig megközelítőleg kétszer na­gyobb hosszirányú elmozdulást eredményez ahhoz képest, mint ha csak a jobb vágány lenne terhelt.

A harmadik esetben kapott elmozdulások nagyságrendileg az első és a második között vannak. A harmadik eset statikusan megegyezik a másodikkal, csak ekkor a bal vágányon áthaladt egy tehervonat, amelynek feltételezhetően nem minden kocsija volt rakott.