A magyar vasúthálózat továbbfejlesztéséhez szükséges létesítmények előkészítésekor a MÁV követte az alaphálózatot létrehozó társaságok épülettipizálási gyakorlatát. Az első fő- és mellékvonali szabványterveket 1880 és 1883 között dolgozta ki a magasépítési osztály. A tipizálás elsődleges célja – a létesítmények azonos minőségének és az állomások egy­séges arculatának biztosítása mellett – a beruházások gyors és költséghatékony megvalósítása volt. A vasúttársaság építészei a tervezéskor a funkciók vasútüzemi technológiának megfelelő racionális kialakítására törekedtek. Az általuk tervezett típusépületek nem sorolhatók be egyik építészeti stílus alkotásai közé sem, a tömegalakítás, a homlokzatvakolatok tagolása és a nyíláskeretezések összképet meghatározó megoldásai azonban a historizáló építészet stílusjegyeit hordozzák.
A magyar kormány ösztönözte és segítette a helyiérdekű vasutak (HÉV) megfelelő minőségű, gyors és költségtakarékos kiépítését. Ezt biztosította az egyszerűsített vasútüzem létrehozását és működését szabályozó 1880. évi XXXI., majd az azt módosító 1888. évi IV. törvény. A kabinet a vasúthálózatokon nyújtott szolgáltatások minőségi konzisztenciájára való törekvés jegyében az államvasút magasépítési osztályával készíttette el a HÉV-épületek szabványterveit. A szervezet munkatársai a tervezéskor felhasználták a már korábban kidolgozott és alkalmazott szabványterveket. Az ezeknél bevált funkciókat megtartották, a helyiségek méretét pedig a kisebb üzemi és utasforgalmi igényekhez igazították. E módszer következtében egyezett meg szinte teljes mértékben például az I. osztályú HÉV-indóház építészeti kialakítása a MÁV II. osztályú fővonali épületével (3. ábra).

A helyiérdekű vasutak és a MÁV fővonali állomásai abban viszont lényegesen eltértek, hogy a HÉV-vonalakon nem tervezték fedett peronok létesítését. Ezek funkcióját az indóház toldalékaként megépíthető favázas váró pótolta, ám ilyen bővítmény nagyon kevés helyen létesült. Építészeti stílusukat tekintve a HÉV-épületek tovább egyszerűsödtek, s mint racionális funkciójú, díszítetlen, de igényes műszaki megoldású épületek, a funkcionális vasúti építészet hazai előfutárainak tekinthetők.
A helyiérdekű vasutak az állam által biztosított típustervek felhasználásával a felvételi épületek mellett a kereskedelmi tevékenységhez szükséges áruraktárakat, gabonaszíneket és mérlegházakat, illetve az akkor még magasépítmények közé sorolt áru- és állatrakodókat is építettek. Az egyszerűsített vasútüzem viteléhez pe­dig mozdonyszíneket, különböző műhelyeket, víztornyokat, vonali őrházakat, sorompókezelő és váltóőrhelyeket telepítettek a nyílt vonalon, illetve az állomásokon. A személyzet részére vonatkísérő laktanyák és lakóházak is készültek. Az építészeti stílusok szempontjából azonban ezek nem számottevő létesítmények.