A 3. ábrán az építési tervek címlapján megjelent szöveget, a 4. ábrán a vonalhálózat térképét láthatjuk. A társaság vezetésének javára írandó, hogy a volt Keleti Vasút terveit és az addig végzett munká­lataikat elfogadták. A „stanbuli” (isztambuli) irány kiépítését elvetették. A munkák így a Sopron (Ödenburg)–Szom­bat­hely (Ste­i­n­emanger)–Nagy-Ka­nizsa és az Uj-Szőny–Székesfehérvár (Stuhl­wei­sen­burg), illetve a Pragerhof–Bu­da (Ofen) -vonal megépítésére összpontosultak.
E rövid, de szükséges bevezető után lássuk, mi történt tárgyi vasútvonalunk építése tekintetében!

A Fejér megyei főispán 1858. május 21-én közölte a várossal, hogy a „Kereskedelmi Ministérium” és a hadi főkormányzó által is jóváhagyott vonalvezetés e várostól Mohán, Csurgón, Bodajkon, Sárkányon, Kis-Béren, Ászáron, Tárkányon, Bábolnán, Nagy-Igmándon át Szőnyig fog vezetni.
Az indóház tervrajzát 1858. május 27-én mutatták be a székesfehérvári polgármesteri hivatalban.
A vasútépítéshez a város is hozzájárult a maga erejéhez képest. Elhatározták, hogy abban az esetben, ha az indóház a város kebelében a sorompókon belül van (közúti vámsorompók), a városi tulajdonból ötven holdig terjedő földterületet ingyen használatra átengednek. Amennyiben 50 holdnál nagyobb területre volna szüksége a társulatnak, azt térítés ellenében kaphatják meg.
A város határában történő építések könnyebbítésére átengedte a város Kisfalud határánál levő kőbányáját és az úgynevezett Vadmezőn nyitott fehérkő-bányáját is ingyen használatra az építkezések bevégzéséig.
A város felajánlott kedvezményes tégla- és cserépvásárlási lehetőséget is, 1000 darab tégla vagy cserépzsindely után csak 45 krajcárt kellett fizetni haszonbér címén.
Ferenczy polgármester ismertette a megyei főispán 1858. július 28-ai 4585. számú leiratát, amelyben tudatja, hogy a Ferencz József Keleti Vaspálya részéről a földkisajátítási megváltás barátságos úton, folyó hó 29-én fog kezdődni. Az idő sürgetése miatt a vonali munkálatokat azonnal meg kellett kezdeni, erről a polgármesternek kellett értesítenie a birtokosokat, egyszersmind arról is, hogy bármilyen káruk van, azt a földmegtérítési bizottmány meg fogja téríteni.
A vasúti társulat bizottmánya megjelent a választmányi ülésen és közölték: elfogadták a város feltételeit a kisajátítandó föld áráról és a töltésföld hordására vonatkozóan. A választmányi ülésen bejelentették, hogy a vasút részére csak a megengedett helyről hordhatják a homokot.
Idézet a Pesti Napló 1859. július 29-ei számából: „Uj-Szőny és Fehérvár között szorgalmasan dolgoznak a vasúton. A földmunka nagyobbika be van végezve s több helyen már a pántokat (talpfákat) rakják. Reméljük, hogy már ez év folyamán gőzkocsin utazhatunk Bécsbe.”
1859 végére látványos eredményeket mutattak a város körül folyó munkák. Már több híd elkészült, elhordták a Dombos szigetet, feltöltötték, kialakították az állomás területét, kiemelve azt a mélyebben fekvő környezetéből. Az uj-szőnyi vonalon a földmunkák már csaknem teljes egészében elkészültek, a munkáscsapatokat más munkahelyre irányították.
A vasúttársaság fehérvári és csatlakozó vonalainak építései a város iparosainak is jó, biztos munkaalkalmat jelentett. A környék építkezéseire a téglát a fehérvári téglagyár szállította.
Karl György, a téglagyár akkori bérlője 150 főre gyarapította munkáslétszámát. Engedélyt kért a városi hatóságtól e téglagyár területén bormérő hely felállítására. Ma ez szokatlan, azonban akkor nem volt mindenütt egészséges ivóvízkút, a bor a nehéz fizikai munkát végzőket felfrissítette.

A vasútvonal megnyitása

1860 tavaszán az újságírók április elsejére jósolták a vonal megnyitását: „Márczius 31.-én érkezett Fehérvárra a Galgócz nevű mozdonnyal vontatott vonat, hozva különbnél különb vendégeket, többnyire vasútigazgatókat és részvényeseket. Mind mondják a teherszállításnak a hó közepén, személyszállításnak pedig május közepén fog átadatni.”
A Galgócz egy négytagú mozdonycsalád tagja. Bemutatni nem tudjuk, mivel nem maradt fenn kép róla. A Somorja, Galgócz, Hatvan, Cserhát névre keresztelt gőzmozdonyok a Császári és Királyi Szabadalmazott Osztrák Államvaspálya Társulat 88, 89, 90, 91 pályaszámú mozdonyai voltak, így helyette az 5. ábrán a Hatvan nevű mozdonyt mutatjuk be. Sajnos, a látványosságaik ellenére a kor újságírói a Déli Vasút vonalainak üzembe helyezésekor egyetlen mozdonyról sem készítettek képet az utókor számára.

A sajtó május végén közölte a vonali állomások neveit és a menetrendet.
A vonal közforgalma 1860. június elsején indult meg (6. ábra).
 Pesti Hírnökben 1860. június 10-én megjelent írás szerint: „…megemlítém, hogy június 1.-én megnyílt a fehérvár-szőnyi vonal. Nem volt semmi ünnepély, semmi szokatlan. Csak elindult s megjött a vonat s ezeket az egybesereglett kevés ember nézte. Azt mondják, hogy ünnepély akkor leend, ha megnyitják a Buda-fehérvári vonalat, mit olyan várva várunk, mert ezen egész vasút fontossága majd csak ezután tűnik ki igazán. Éppen a vasúthoz vezető egyik utcza már tettleg megnyerte a Széchenyi nevet. A véletlen is ezt az utczát nevezte el így, mert az utczán végig menve s a vasúthoz érve önkénytelenűl eszébe juthat mindenkinek a »legnagyobb magyar« legnagyszerűbb munkássága hazánk felvirágoztatása s emelése érdekében.”
Gróf Széchenyi Istvánt kevesebb mint két hónappal korábban szólította magához teremtője. Hazánkban először Székesfehérvár városa tisztelte meg őt becses nevének egy utcanév adományozásával, elnevezésére.
Az akkori útátjárós Széchenyi utca 1930 óta, a vasútállomás területének átépítése során aluljáróval keresztezi a vasútvonalat Szekszárd felé továbbhaladva.