A vonal felépítményében a sínek úgy a dél-balatoni, mint e vonal felépítményének első sínpárjai Etzel-gyártmányként Angliából származtak. A Liverpoolból beszerzett mintegy 35 kg/méter tömegű vassínek néhány év múlva „töredezni” kezdtek. A „síntörési hányad” magas száma miatt hat-nyolc év múltán a vasúttársaság grazi gyárában hengerelt, és a társaság VII. jelű sínjeivel került átgombolásra. Az angol eredetű és a hazai sínekről nem maradt semmi adat. A 6,64 méter hosszú VII. jelű sínek 83–93 cm aljtávval nyolc aljra voltak sínszegelve (10. ábra).

A Habsburg Birodalom katonái határvonali problémák miatt 1866-ban a poroszoktól a königgrätzi csatában súlyos vereséget szenvedtek. Az 1860-ban megalakult olasz királyság a lehetőséget kihasználva Velencében (Venézia-Venedig) Lombardia hovatartozásáról népszavazást tartottak. Az októberi bécsi békében le kellett mondaniuk porosz területeikről, majd 1867 áprilisában egy újabb bécsi békében észak-olasz területeikről. Ezeket az eseményeket követően a meggyengült Rothschild-birodalom új megnevezése: „Kaiserliche und Kőnigliche privilegiert Südloiche Eisenbahn gesselschaft”, azaz Császári és Királyi Szabadalmazott Déli Vaspálya Társaság névre változott, aminek vonalhálózata a 11. ábrán látható. Ez időtől datálható a köznyelvi Déli Vasút megnevezés.

Az első évtizedek

A társaság 1869-ben befejezettnek nyilvánította a vasútépítési törekvéseit. Ezt követően az Osztrák–Magyar Monarchia kormánya üzemeltetési szerződést kötött a társasággal 1870. január 1-jétől. A szerződés úgymond utolsó pontja szerint 99 év után teljes értékű, forgalombiztos pályát kell átadni az engedélyező államnak (vagy jogutódjának). Ezen időpont határideje: 1968. december 30. volt.
A Székesfehérvár és Vidéke című újság 1885. június 12-i számából: „Városunktól alig félórányira eső Moha községe ritka, fényes ünnepségnek volt folyó évi június 10.-én színhelye. Összegyűltek megyénk és váro­sunk polgárai közül, sőt még a fővárosból is többen, hogy örüljenek ama nagyszerű eredmény fölött, melyet a magyar dzsentri egyik kiváló tagja Kempelen Imre úr a mohai Ágnes forrás tulajdonosa kereskedelmi téren elért. Alig öt éve annak, hogy a mohai Ágnes forrásvize tulajdonosának rendkívüli szorgalma következtében újólag a kereskedelmi piacra vitetett s máris olyan hírnévre tett szert, hogy nemcsak vén Európa lakossága ismeri és fogyasztja, de más világrészek lakói is. A nagymérvű fogyasztás és naponkint tömegesen érkező megrendelések a mohai indóháztól az Ágnes forrásig vezető 588 méter hosszúságú szárnyvasút építését tették szükségessé, mely tegnap nyittatott meg. A megnyitási ünnepélyre kétszáznál többen voltak meghíva, s különvonat szállította a vendégeket Székesfehérvárról Mohára. A különvonat délelőtt 10 órakor indult városunkból és körülbelül 160 személyt vitt magával. A különvonat fél 11-kor ért Mohára, ahol a környékbeli községek küldöttei és Dócsi Jancsi zenekara a Rákóczi indulóval fogadták az érkezőket. A megérkezés után a kormány megbízottja Storch Gyula főfelügyelő, Weisz Dávid déli vasúti felügyelő vezetése mellett a szakértő közegek az új pályatest felülvizsgálata végett tüzetesen bejárták a szárnyvonalat, melynek beható vizsgálata után a mohai állomás hivatalos helyiségébe visszaérve Storch Gyula konstatálván a pályának a technikai követelményének megfelelő használhatóságát, a vállalatot üdvözlő szavakat intézett Kempelenhez. Kempelen ekként átveszi a déli vasút üzletigazgatósága által épített szárnyvonalat, felkértre gróf Cziráky Béla főispánt annak hivatalos leendő megnyitására. Gróf Cziráky Béla magvas beszédet intézvén előzetesen Kempelennek, méltatva számtalan érdemeit, a vasutat, mint a megye főnöke megnyitottnak nyilvánította.

A megnyitás után a vendégek az Ágnes forráshoz mentek, ahol a legelőzékenyebb házigazdának a cselédsége ugyancsak kihordta az italokat s ennivalót. Bármerre mentek a vendégek, mindenütt a legszorgalmasabb figyelem vette őket körül. Ez nem volt csoda, hisz egy páratlan vendégszeretetéről híres magyar ember vendégei voltak.
A mulatság még javában folyt, mikor megszólalt a jeladó kürt az elutazásra, s a társaság nagy része búcsút véve a rendkívül szívélyes házigazdától a Rákóczi indulóval tért vissza a vasúti állomáshoz. Míg a vendégek elhelyezkedtek a vasúti kocsikban azalatt előrukkoltak Barnaffy Balázs és Arakay Antal ménlovakon s egy jó darabig versenyt futottak a vonattal.
Természetes, hogy a fogadást megnyerték s az összeg a városunkban vértanúinknak emelendő szobrára lesz fordítva.”
A második világháború után a telep forgalmát megszüntették, létesítményeit elbontották. A közeli bányák biztonsága miatti karsztvízcsökkentés után a forrás elapadt. A régi nyomvonal ma is látható az akkor ültetett fasornak köszönhetően.  
Uj-Szőny térségének jelentős fejlődést hozott a vasútvonal. A Duna két oldalának településeit 1892. szeptember elsején átadott Erzsébet híddal tették egy várossá, főleg az után, hogy Uj-Szőny 1894-től a Komárom nevet viselhette. Fejlődésüket az 1910. május 5-én átadott Komárom–Érsekújvár-vasútvonal tovább segítette. A vasúti fuvarleveleken a biztos iránymegnevezés: Dél-Komárom (Uj-Szőny), míg Észak-Komárom megnevezésnek kellett szerepelni.
Észak-Komárom, Ó-Komárom, Rév-Ko­­márom ma Szlovákia városa (Ko­mar­no). A két város Komarno, Komárom) forgalmát a meglévő vasúti és közúti híd mellett egy újabb, most épülő közúti híd fogja „segíteni”.
1902-ben a 12. ábrán olvasható menetrend szerint napi három pár vonat közlekedett Székesfehérvár–Komárom között.
50 év múltán, még az első világháború kitörése előtt, a vasútvonalat átépítették DV X (tíz) 34,0 kg/méter tömegű sínrendszerre (13. ábra). Néhány hónap múlva a Szerbia ellen hadba vonuló osztrák hadsereg katonavonatai tartották meg a „műszaki átvételét”.

Az I. világháború utáni időszak

Az első világháborút lezáró Párizs közeli Versailles királyi nyaralóhely Trianon nevű palotájában 1920. június 4-én, 100 éve aláírt békeszerződés egyik következménye, hogy a Déli Vasút vonalhálózata négy ország területére szakadt. Az összesen mintegy 600 km hosszú vasútvonal 1923. márciusában egységesen a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság (D.S.A.) megnevezést kapta az országok megnevezésével: Ausztria, Olasz Királyság, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és Magyar Királyság.