Javaslatok a hazai hálózaton kialakult helyzet kezelésére

Stratégia

A sínfej-hajszálrepedéseket illetően ma a hazai hálózaton meglehetősen nehezen kezelhető helyzet állt elő. Például a HC hibákkal leginkább terhelt 1-es vonalon a lassújelek összes hossza több mint 20 km (2014. szeptemberben). Márpedig köz­tudott, hogy a lassújelek nagy száma meghiúsítja az ütemes közlekedést, állandó késéseket okoz, és jelentős mértékű vontatási energia többletfelhasználással jár.

Sikerre csak egy hosszabb távú, átmeneti stratégia vezethet, amely

• a forgalombiztonságot szem előtt tartva megszünteti a veszélyes mértékű HC repedéseket (javítóköszörülés, illetve sín­csere);
• megkezdi egy műszakilag helyes és gazdaságilag kedvező rendszerre az áttérést (pl. azokon a felújított vonalakon, ahol várható a HC hibák megjelenése), elvégzi a megelőző sínköszörülést, s többéves tervezéssel előkészül a ciklikus sínköszörülés bevezetésére;
• áttér a helyes síngondozási stratégiára hálózati méretben. 
• Az eseményeket követő, drága javító karbantartási rendszerről a megelőző ciklikus rendszerre való áttérés előkészítéséhez az alábbi lépések megtétele szükséges:
• a tényleges helyzet felmérése és értékelése;
• a vágányszakaszok osztályozása az alábbi kategóriák szerint:
•    – megelőző beavatkozás elvégzése szükséges, majd bevezethető a ciklikus sínköszörülés;
•    – javítóköszörülés szükséges;
•    – súlyosan sérültek a sínek (időben cserélni kell).

Bármelyik beavatkozási módról legyen szó, az összes, már munka alá vett szakasz állapotát meg kell tartani a megelőző ciklikus munkáltatási móddal.
Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy ha a helyzet romlásának sebességével a javítási tevékenység nem tud lépést tartani, akkor a romlás mértéke folyamatosan nő. Ezért nem a rendelkezésre álló forrásokhoz kell alakítani a stratégiát, hanem biztosítani kell a pénzeszközöket ahhoz, hogy egészséges, és az adott körülmények között gazdaságosnak mondható stratégia végrehajtásához a feltételek létrejöhessenek.
Az tény, hogy a HC hibák veszélyessége miatt kis hosszakban, elszórtan végrehajtott síncserék anyagi áldozatot jelentenek, ám a műszakilag és gazdaságilag helyes stratégia bevezetését nem tudják segíteni. A megfelelő kezdeti állapot elérésének igen magas a forrásigénye, de csak annak megvalósítása után lehetséges gazdaságilag előnyös ciklikus beavatkozási rendszerre áttérni.
A sínmegmunkálási beavatkozásokat a vágánygeometriai és -dinamikai, valamint a síndiagnosztikai adatok együttes figyelembevételével kell megtervezni. Ehhez a PATER rendszer szolgáltatásai a szükséges alapot megadják.
Stratégiai szempontból fontos figyelembe venni, hogy a sínköszörülések eredményes végrehajtásának alapfeltétele a geometriailag és szerkezetileg is jó vágányállapot.

Adatfelvétel és értékelés

A helyes stratégia kidolgozásának alapja a jelenlegi állapot pontos feltérképezése. A HC hibákról hálózati szintű adatfelvételt kell készíteni, amelyben a legfontosabb adatok a következők:

• vágány adatai (ívviszonyok, túlemelés, síndőlés),
• sín adatai (sínrendszer, sínacél osztály, gyártóhely, beépítés ideje),
• forgalmi terhelési adatok,
• HC hibák felfedezési ideje,
• HC hiba mérési adatok (szelvényköz, sínszál, felszíni hossz és alak, minősítési osztály, kitöredezettség, repedések).

Az adatfelvétellel és a kiértékeléssel meg­ismerhető a helyzet súlyossága hálózati szinten, lehatárolhatók a különböző mértékben károsodott szakaszok. Várhatóan a szakaszokra/vonalakra jellemző paraméterek alapján valószínűsíthetőek lesznek a HC hibák kialakulásában szerepet játszó legfőbb tényezők, illetve megállapítható lesz, hogy a pályafelújítás után várható-e a HC hibák ismételt kialakulása. A kiértékelés a kialakítandó átmeneti stratégia, majd pedig a munkák tervezése alapjául szolgál.
A folyópályák esetében a rendszerbe állított gépi örvényáramos méréssel fel kell venni a hálózat jelenlegi és a kialakítandó stratégia szempontjából null állapotnak tekinthető károsodási helyzetet. A rendszeres mérésekkel idősorok szerkeszthetők, amelyek a hibafejlődés sebességének leírását teszik lehetővé. A mérésekkel ellenőrizhető a végrehajtott sínfejmegmunkálások hatékonysága, elbírálható a beavatkozási döntések helyessége.
Kitérők esetében a beavatkozási tapasztalatok szegényesebbek, illetve a kitérők szerkezeti sajátosságai miatt a folyóvágányokban nyert tapasztalatok nem vehetők át automatikusan. Kézi (Rohmann típusú) mérőeszközzel közvetlenül a sínköszörülés előtt és után is el kell végezni az örvényáramos méréseket, s azok kiértékelésével lehet a követendő stratégiát kimunkálni.
Tudni kell, hogy az örvényáramos mé­rési technológia a jelenlegi legjobb, de nem tökéletes megoldás a HC hibák vizsgálatára. Az ún. károsodási mélységet egy számítási algoritmus határozza meg, amely bizonytalanságokat tartalmaz (például a feltételezett repedésbehatolási szög értéke sínanyagfüggő). A minősítési osztály károsodási mélység határértékei nem hozhatók közvetlen összefüggésbe a tényleges repedésbehatolási mélységgel.
Fel kell tudni oldani azt az ellentmondást, hogy a mérésekhez használt kézi örvényáramos készülék (Rohmann) 1-től 5-ig adja az osztályba sorolást, míg a gépi mérés csak 2-től osztályoz, azaz 1-es osztályt nem állapít meg. Ez a bevezetendő intézkedés meghatározását nehezíti. Mindebből az is következik, hogy az elvégzett sínköszörülési munka ellenőrzése csak ugyanazzal a fajta mérőeszközzel végezhető, mint amellyel a beavatkozás előtt a minősítés történt.
Meg kell határozni a megelőző köszörülés végrehajtásához érvényes küszöbértékeket, és meg kell határozni a köszörüléssel elérendő javulás nagyságát a gazdaságos stratégia követelménye alapján. Ehhez a körülményeket figyelembe vevő életciklus költségelemzések eredményei szolgáltathatnak megfelelő alapot.

Ciklikus sínköszörülés

A ciklikus beavatkozási rend bevezetéséhez a HC hibák mérési eredményei alapján és a helyi körülmények (forgalom nagysága, pályajellemzők, sínacél osztály) figyelembevételével meg kell határozni a sínköszörülési ciklusidőket és az átlagos fémeltávolítás mértékét.
Az optimumnál gyakoribb köszörülés nem javítja a gazdaságosságot, de az optimumnál ritkábban elvégzett köszörülés is jobb, mintha semmit sem csinálunk.
A nemzetközi gyakorlat számos lehetőséggel él a sínköszörülési költségek csökkentése, a gazdaságosság növelése érdekében:

• hosszabb vágányzári idő és hosszabb mű­szak alkalmazása; 
• nagyobb munkavégzési sebességű gépek használata;
• az integrált karbantartás alkalmazása (a vá­gány geometriai szabályozásának és a sín köszörülésének egy vágányzárban történő végrehajtása); 
• a köszörülések tervezése hosszabb (max. 3 év) időszakra;
• összehangolás az egyéb sínfej-megmunkálási feladatokkal (pl. hullámos sín­­ko­pás miatti köszörülési igény);
• párhuzamosan jármű-karbantartási intézkedések meghozatala (pl. kerékprofil-megmunkálás). 

Kitérősínek köszörülése

A megfigyelés szempontjából legfontosabb alkatrészek a tő- és csúcssínek, a közbenső sínek, a könyöksín és a keresztezési csúcs. A biztonsághoz, valamint a hatékony és pontos köszörülési programhoz fontos szigorúan figyelemmel kísérni az állapotot és annak változását. 

A hatékony kitérősín-köszörülési munka feltételei a következők: 

• a rendszeresen elvégzett örvényáramos mérés és a minősítés;
• a kitérősínekre alkalmazandó hibahatárok megállapítása;
• a megkövetelt köszörülési profilok (méret, max. lemunkálási mélység) meghatározása;
• kitérő-karbantartó egységek felál­lí­tása, megfelelően használható kö­szö­rü­lő­be­ren­dezésekkel és a létrehozott profil ellenőrzésére alkalmas digitális mérőműszerrel felszerelve; 
• a köszörülés hatékonyságának kiértékelése.

Szervezet

Az átmeneti, majd a végleges hálózati sínfej-megmunkálási stratégia kialakítását, ké­sőbb pedig a tervezést és ellenőrzést egy központi MÁV szervezet kezébe javasolt adni. A szervezet munkáját a null állapot meghatározásával kezdheti. A kialakítandó stratégiák alapján állapítja meg a sínfej-megmunkálások, illetve síncserék helyét és idejét, ellenőrzi az elvégzett beavatkozások hatékonyságát, s a tapasztalatok alapján a stratégiában szükséges módosításokat végrehajtja.