4. Eredmények és következtetések

4.1. SAD(t) romlási függvények meghatározása

A 2. táblázatban láthatók az 1. sz. vonal és a 140. sz. vonal 48-as, 54-es, illetve 60-as rendszer felépítménnyel épített vágányszakaszok geometriai állapotromlására kapott exponenciális egyenletek, ahol a t az utolsó munkáltatás után eltelt fél évek számát jelenti. A fent látható eredmények alapján az adott vonalra jellemző, adott sínrendszerrel épített vágány romlási állapotát előre lehet becsülni a fél évek függvényében, amennyiben vágányszabályozás továbbra sem történik (8–9. ábra).

4.2. Romlási időkülönbség függvény meghatározása

Meghatározható továbbá az aktuális SAD54 minősítőszám birtokában, hogy az adott vonalszakaszon milyen SAD60 értékek álltak volna elő, ha 60 r. felépítménnyel épültek volna.


 [9] [10]

ahol
t az utolsó beavatkozástól eltelt fél évek száma,
b54, b60 az adott felépítménnyel rendelkező vágányméretezettségi tényező,
SAD_t54, SADt60 az 54, illetve 60 r. felépítménnyel rendelkező szakasz munkáltatást követő t-edik fél évében mért SAD értéke.
A [9] képletből fejezzük ki a t értéket:

 [11]

majd helyettesítsük be a [10] képletbe
   
 [12]

így a SADt60 azt mutatja meg, hogy az adott vonalon, ha az 54 r. felépítmény helyett a 60 r. felépítmény lenne, akkor a SAD értéke az utolsó munkáltatást követően t számú fél év elteltével mekkora értéket venne fel.
Tehát, ha egy meglévő vonal azonos fel­építménnyel, jelen esetben 54 rendszerűvel rendelkező szakaszait átépítenék 60 r. felépítményre, akkor kiszámítható, hogy hosszú távon mennyivel gazdaságosabb lenne a szabályozási beavatkozások elmaradása miatt az üzemeltetés, ha csak a beavatkozások számát tekintjük, azonos beavatkozási hatékonyságot feltételezve.