Ez a megközelítés n=2,0 értékű biztonsági tényezőnek felel meg a gyakorlatban.
Mivel a Hertz-féle érintkezési feszültséghez nem tudunk egyértelműen biztonsági tényezőt rendelni, így annak határértékét javasoljuk a nyírófeszültség maximumára vonatkozó összefüggés alapján meghatározni. Ez a megoldás nem elfogadott mérnöki konszenzuson alapul, hanem e cikk szerzőinek saját elgondolásán. A határérték meghatározásakor először a sínfejben maximálisan kialakuló nyírófeszültség és a Hertz-féle feszültség közötti kapcsolatot vesszük figyelembe a 14. képlet szerint. Határhelyzetben ez a mennyiség tartozik egyenlőnek lenni a 19. képlet szerinti nyírófeszültségi határértékkel. A két egyenlet összevonása által a 20. képlet szerinti összefüggésre jutunk, amelyet rendezve a Hertz-féle feszültség felső határára a 21. képlet szerinti összefüggést kapjuk, amelyet egyszerűsítve a 22. képlet szerint meghatározhatjuk az érintkezési feszültség megengedhető maximális értékét (p0).
A gyakorlati számítások megkönnyítése érdekében javasoljuk, hogy a 22. képlet szerinti összefüggés egyszerűsítése által a Hertz-féle érintkezési feszültség határértékére a 23. képlet szerinti összefüggést alkalmazzuk. Ennek az értéknek az alkalmazása gyakorlati szempontból azért is előnyös, mert így implicit módon a sínfejben ébredő nyírófeszültség értéke is biztosan határérték alatti és a megfelelőség igazolása külön vizsgálatot nem igényel.
A gyakorlati számítások érdekében az Esveld [2] által megadott sínacél minőségekhez a 19. és 23. képlet alapján meghatároztuk a határértékeket, amelyeket a 2. táblázat foglal össze.
Megjegyzés:

• A termékkínálatban megtalálhatók már az R370 CrHT és az R400 HT sínminőségek is. Ezek 1280 N/mm2 szakítószilárdsággal és 9% szakadónyúlással bírnak. A Hertz-féle feszültség megengedett értéke ezek alapján 1126 N/mm², míg a nyírófeszültség határértéke 369 N/mm².

Esveld [2] a sínanyag összetétele alapján is kínál lehetőséget a szakítószilárdság meghatározására a kiinduló érték meghatározásához, amelynek módját a 24. képlet mutatja be.
A gyakorlati munka megkönnyítése érdekében Esveld [2] nyomán a folyáshatárra (25. képlet) és a szakadónyúlásra (26. képlet) vonatkozó összefüggéseket is közöljük.

A szakadónyúlás kérdése azért tekinthető lényegesnek, mivel az RCF-hibák kezelésének gyakorlati módja a szakítószilárdság növelése. Mint látjuk, ez a megoldás eredményes lehet, hiszen a kifáradási határszilárdságot képes eredményesen növelni (2. táblázat), de ez ridegebb acélszerkezetet eredményez a sínfejben, amely a repedésterjedés szempontjából nem tekinthető kedvezőnek. A fejedzett sínek megítélése külön vizsgálatot igényel, ennek vizsgálatára cikkünkben nem térünk ki.
Az ismertetett modell validációja, a téma relevanciájának igazolása
Annak érdekében, hogy az általunk bemutatott számítási módszert validálni tudjuk és rá tudjunk mutatni a vizsgált téma relevanciájára, felhasználtuk az Esveld [2] által közölt adatokat, amelyek Q=60 kN kerékterhelés esetén érvényesek a vizsgált geometriai mennyiségek mellett. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy valós körülmények között ennél nagyobb kerékterhelések vizsgálata is szükséges lehet!