A MÁV Zrt. Műszaki Tervezés csapatmunkájának köszönhetően megújult Balatonszentgyörgy XIX. századi indóháza. A helyi védett épület – az alapos kutatásnak köszönhetően – az eredeti állapotokhoz való hűséget szem előtt tartva született újjá, a mellette álló kívül-belül modernizált laktanyaépülettel egyetemben (1. ábra).

Fejlesztési előzmények

A MÁV Zrt. állomásfejlesztési és integrált ügyfélszolgálat fejlesztési program keretében több kiemelt utasforgalmú épületének rekonstrukcióját végzi, illetve végezte el a balatoni üdülőkörzet, a budapesti előváros, valamint a kiemelt műemlék épületek közül kiválasztott helyszíneken. Az állomásrekonstrukció fő célja volt a külső és belső utasforgalmi terek fejlesztése, az utaskiszolgálás színvonalának emelése, a helyiségstruktúra újragondolása a XXI. századi funkcionális igényekhez illeszkedve. A projekt tartalmazta az állomási helyszínek fő utasforgalmi (felvételi) épületeinek és létesítményeinek megújítását, átépítését, valamint az állomási környezet (állomási előtér, gyalogos felületek, B+R, P+R, buszmegálló) rendezését, illeszkedve a településfejlesztés ismert célkitűzéseihez. A beruházás forrásai: Közlekedés Operatív Program és a Dél-dunántúli Operatív Program Közösségi fejlesztés a Dél-balatoni régióban pályázati források.

Építéstörténet

A Déli Vaspályatársaság Buda–Nagykanizsa vasútvonalát 1861. április 1-jén adták át a forgalomnak. Az egykori Déli Vasút indóházait Carl Schlimp (1834–1901) osztrák építészmérnök és építési vállalkozó tervei alapján építették. A Déli Vasút különböző rendeltetésű épületeinek megjelenését szigorú célszerűség, egyszerűség jellemezte. A falazott épületek felületeit főleg nyerstéglával vagy kővel borították, míg a kisebbeknél, például a raktáraknál deszkaborítást alkalmaztak. A nem csomóponti állomásokon háromféle típusterv szerint építettek felvételi épületeket, ezek nagysága nem a település jelentőségétől, hanem az állomás forgalmától függött.
Az 1920-as években a Balaton menti vasútvonal jelentősen felértékelődött, mindenekelőtt a hazai idegenforgalom következtében. A fürdőturizmus fellendítése érdekében a társaság számos intézkedést tett, vasútállomásai felvételi épületeit is tetszetősen megújította, átalakította. Az új építésű felvételi épületeket a század húszas éveinek végén érvényesült általános építészeti irányvonal nyomán a neoreneszánsz, illetve a neobarokk stílus jellemezte.
A balatonszentgyörgyi felvételi épület a DV I. osztályú típusterve alapján készült 1885–1895 között. Alapvetően megőrizte eredeti tömegformálását, nem alakították át az 1920–30-as években, talán annak köszönhetően, hogy a település nem közvetlenül a tó partján fekszik.
A típusterv szerint a felvételi épületek egy földszintes és két, haránt irányú emeletes szárnnyal épültek. Ehhez az alaptípushoz képest a balatonszentgyörgyi állomás felvételi épülete további két szélső, földszintes épületrészt és perontetőt kapott (2. ábra).

Analógiák

A helyreállítás szempontjából fontos volt, hogy a lehető legtöbb információt, adatot begyűjtsük a Déli Vaspályatársaság által épített és üzemeltetett vonalakról, azok közül is a DV I. osztályú típusépületéről. Működő vagy az eredetihez hasonló formában még létező felvételi épületet már nem találtunk, régi fotók, képeslapok (2., 3., 4., 5. ábra) segítették munkánkat (Szombathely, Balatonboglár korábbi felvételi épülete).