Az északi félnyeregtetős szárnyat korábban átépítették, az alépítményi munkák során figyelmen kívül hagyva az egykori boltozott szennyvíztározót, emiatt az épületnek ez a része megsüllyedt. Vizesedés és beázás miatt hasonlóképpen rossz állapotban volt a túloldali szárny is. Így mindkét részt a megtalált eredeti terveken szereplő tömeg- és homlokzati kialakítással építettük újra (10–15. ábra).

Másodsorban az eredeti homlokzati nyílásrendet állítottuk helyre (16. ábra), az eredeti díszítőtégla-párkányokat, li­zé­ná­kat és kőlábazatot, az ablakokat szegélyező vakolatdíszeket, a téglabetéteket pedig rekonstruáltuk (17. ábra). Az eredeti kvarchomokkő lábazat helyett kemény mészkövet alkalmaztunk. Megőrizve az eredeti öntöttvas oszlopokat és állványcsöveket, a perontető faszerkezetét teljes egészében újraépítettük.
Harmadik lépésként az épület környe­zetének rendezése történt meg. Az elő­lépcsők részbeni helyreállításával és új, az akadálymentes közlekedést biztosító rámpák kialakításával, térburkolással, zöldfelületek rendezésével, valamint egy új gépkocsi- és B+R parkoló (18. ábra) kialakításával.

A felvételi épület belső kialakítása

A felvételi épület belső funkcionális világa, ellentétben a külsővel, nem szimmetrikus elrendezésű, hanem üzemi és utasforgalmi oldalakra tagolódik. A működés a felújítás előtti állapotban igen kaotikus képet mutatott. Ezt szüntettük meg az utasforgalmi és vasútüzemi funkciók csoportosításával, szétválasztásával. Az épület tengelyében az utasforgalom helyezkedik el, ehhez egyik oldalról kapcsolódik a forgalomirányítást tartalmazó helyiségcsoport, míg a vasútüzemi funkciókat – elválasztva az utasforgalmi terektől – a laktanyaépületben helyeztük el.

Az épület eredeti közlekedési rendszere a MÁV hajdani I., II. és III. osztályú elkülönített várók feltárásán alapszik. Az osztályok megszüntetésével ez a közlekedési struktúra értelmét vesztette. A tervezett állapotban nem kívántuk visszaállítani az eredeti használatot, ugyanakkor átlátható közlekedési rendszerek és jól feltárható belső terek kialakítására törekedtünk.
Az eredeti burkolatok és felületképzések elpusztultak. A korabeli első-, másod- és harmadosztályú várók között minőség­beli különbség volt. A falakon faburkolatú mellvédfal, felette egyedi falfestés vagy szövettapéta, a mennyezetre gipszstukkó tükrös kiképzésű mennyezeti díszítés készült. Mivel a stukkós álmennyezetről semmilyen pontos adat nem volt, ezért ezt nem rekonstruáltuk, helyette hangsúlyos íves záródású álmennyezettel jelöltük. Az egykori felületképzést a mennyezeti felületek törtfehér, az oldalfalak ajtómagasságig barnásszürke színű, selyemfényű festése és körben faburkolatú lábazat idézi.
A lábazat kialakítását a korabeli tervek alapján rekonstruáltuk. Az utascsarnok­ban és az előtérben kétszínű terrazzo burkolat készült.