Rovatok 2015-től
Rovatok
- Bemutatkozás »
- Fejlesztés beruházás »
- Informatika »
- Korszerűsítés »
- Környezetvédelem »
- Közlekedésbiztonság »
- Közlekedéstörténet »
- Kutatás »
- Megemlékezés »
- Méréstechnika »
- Mérnöki ismeretek »
- Minőségbiztosítás »
- Szabályzatok »
- Technológia »
- Egyéb »
Szerzői segédlet
A Sínek Világa folyóirat szerzőinek összeállított szempontok és segédlet.
Tovább »A XIX. századi indóház újjászületése – A Déli Vasút utolsó I. osztályú felvételi épületének teljes rekonstrukciója
A MÁV Zrt. Műszaki Tervezés csapatmunkájának köszönhetően megújult Balatonszentgyörgy XIX. századi indóháza. A helyi védett épület – az alapos kutatásnak köszönhetően – az eredeti állapotokhoz való hűséget szem előtt tartva született újjá, a mellette álló kívül-belül modernizált laktanyaépülettel egyetemben (1. ábra).
Fejlesztési előzmények
A MÁV Zrt. állomásfejlesztési és integrált ügyfélszolgálat fejlesztési program keretében több kiemelt utasforgalmú épületének rekonstrukcióját végzi, illetve végezte el a balatoni üdülőkörzet, a budapesti előváros, valamint a kiemelt műemlék épületek közül kiválasztott helyszíneken. Az állomásrekonstrukció fő célja volt a külső és belső utasforgalmi terek fejlesztése, az utaskiszolgálás színvonalának emelése, a helyiségstruktúra újragondolása a XXI. századi funkcionális igényekhez illeszkedve. A projekt tartalmazta az állomási helyszínek fő utasforgalmi (felvételi) épületeinek és létesítményeinek megújítását, átépítését, valamint az állomási környezet (állomási előtér, gyalogos felületek, B+R, P+R, buszmegálló) rendezését, illeszkedve a településfejlesztés ismert célkitűzéseihez. A beruházás forrásai: Közlekedés Operatív Program és a Dél-dunántúli Operatív Program Közösségi fejlesztés a Dél-balatoni régióban pályázati források.
Építéstörténet
A Déli Vaspályatársaság Buda–Nagykanizsa vasútvonalát 1861. április 1-jén adták át a forgalomnak. Az egykori Déli Vasút indóházait Carl Schlimp (1834–1901) osztrák építészmérnök és építési vállalkozó tervei alapján építették. A Déli Vasút különböző rendeltetésű épületeinek megjelenését szigorú célszerűség, egyszerűség jellemezte. A falazott épületek felületeit főleg nyerstéglával vagy kővel borították, míg a kisebbeknél, például a raktáraknál deszkaborítást alkalmaztak. A nem csomóponti állomásokon háromféle típusterv szerint építettek felvételi épületeket, ezek nagysága nem a település jelentőségétől, hanem az állomás forgalmától függött.
Az 1920-as években a Balaton menti vasútvonal jelentősen felértékelődött, mindenekelőtt a hazai idegenforgalom következtében. A fürdőturizmus fellendítése érdekében a társaság számos intézkedést tett, vasútállomásai felvételi épületeit is tetszetősen megújította, átalakította. Az új építésű felvételi épületeket a század húszas éveinek végén érvényesült általános építészeti irányvonal nyomán a neoreneszánsz, illetve a neobarokk stílus jellemezte.
A balatonszentgyörgyi felvételi épület a DV I. osztályú típusterve alapján készült 1885–1895 között. Alapvetően megőrizte eredeti tömegformálását, nem alakították át az 1920–30-as években, talán annak köszönhetően, hogy a település nem közvetlenül a tó partján fekszik.
A típusterv szerint a felvételi épületek egy földszintes és két, haránt irányú emeletes szárnnyal épültek. Ehhez az alaptípushoz képest a balatonszentgyörgyi állomás felvételi épülete további két szélső, földszintes épületrészt és perontetőt kapott (2. ábra).
Analógiák
A helyreállítás szempontjából fontos volt, hogy a lehető legtöbb információt, adatot begyűjtsük a Déli Vaspályatársaság által épített és üzemeltetett vonalakról, azok közül is a DV I. osztályú típusépületéről. Működő vagy az eredetihez hasonló formában még létező felvételi épületet már nem találtunk, régi fotók, képeslapok (2., 3., 4., 5. ábra) segítették munkánkat (Szombathely, Balatonboglár korábbi felvételi épülete).
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.