Az 5. táblázatban a 2018. július 16–17-én elvégzett vizsgálati eredmények elemzése olvasható.
A 6. táblázatban a 2018-ban elvégzett vizsgálatok végeredményét is feltüntettük.

A 2018-ban elvégzett vizsgálatok alapján a következő megállapításokat tettük:
1. A kivitelezés (saját, felügyelet mellett, megbízott kivitelező) módjától függően eltérő felületeket találtunk.

1. Meghibásodást egyetlen bevonatrendszeren nem véltünk felfedezni.
2.  A rácsvágásos tapadásvizsgálat (MSZ EN ISO 2409:2013) valamennyi mintafelületen 1-es fokozatú volt.
3. A merőleges irányú leszakítással (MSZ EN ISO 4624:2016) fémfelülettől való szakadás csak egy mintafelületnél következett be.
4.  A forgalmazók által előzetesen megadott bevonatrendszerek szárazréteg-vastagságának értékei a gyakorlatban igen nagy eltérést mutattak.
5. A műszeres vizsgálatok során 1600 szárazrétegvastagság-mérést és 48 leszakításos tapadásvizsgálatot végeztünk (9. kép).
6. A végső sorrend 13 vizsgálati szempont alapján alakult ki.
7. A hossztartók felső öveit most sem festették le, mert sem a talpfákat, sem a bordáslemezeket nem szedték fel a vágányzár rövidsége miatt, ezért rozsdáslefolyások, szennyeződések keletkeztek a mintafelületeken.
8. A mintafelületeken lényeges különbség (előnyök/hátrányok) most sem volt felfedezhető.
9. Rozsdásodás (MSZ EN ISO 4628-3:2016), krétásodás (MSZ EN ISO 4628-6) az állványtartó szerkezetek felfekvései az állványbontás után a híd tényleges bevonatrendszerével lettek javítva, megfelelő mértékű átfedésben.

A 2017–2018-as vizsgálati eredményekből látszik, hogy három bevonatrendszer kivételével a sorrendek alaposan megváltoztak!
A kiértékeléseknél az élettartam szempontjából legfontosabb paramétereket na­gyobb mértékben, míg az élettartam szem-
­pontjából kevésbé meghatározó paramétereket kisebb mértékben vesszük majd figyelembe a soron következő (2022, 2027, 2032, 2037) vizsgálatoknál, azaz:
– díszítő tulajdonságok: 10%
– mohásodás: 10%
– krétásodás: 10%
– tapadás: 30%
– rozsdásodás: 40%

Összefoglalás

A jó minőségben készült bevonatos védelem a leghatékonyabb és legelterjedtebb módszer. A korrózióvédelem minősége na­gyon sok tényezőtől függ, de ne feledjük: „a rozsda lesben áll”. A bemutatott vizsgálatok is azt igazolják, hogy a kivitelezés minden fázisában rendszerbe foglalt ellenőrzésre, megvalósításra és dokumentálásra van szükség.
A festékanyagok folyamatos fejlesztése mellett, illetve a különböző felületvédelmi technológiák összehasonlítása és a mintafelületek hosszú távú vizsgálata során választ kaphatunk olyan szakmai kérdésekre, hogy:

• Szükséges-e nagyobb rétegvastagság?
• Szükséges-e kettőnél több festékréteg?
• A bevonatrendszer minőségére vonatkozó előírásokban milyen tapadásértéket (10. kép) (és a festés befejezése után mikor mért) célszerű előírni?
• Mennyi védőidőtartamot lehet megalapozottan előírni egy festékbevonat-rendszerre?