Az 1868 őszén megkezdett és 1870. január 9-én átadott Hatvan–Miskolc vasútvonal közvetlenül Adács északi oldalán vezetett, de akkor még, megállóhely híján, nem lehetett a községből vonattal utazni. A legközelebbi állomás az 5 km-re fekvő Vámosgyörkön volt. 1887-ben a 16-os számú őrháznál megnyílt Adács megállóhely a személy- és poggyászforgalom számára (a mai megállóhely is ugyanitt van) [2]. A vonalon a második vágány építése is hamarosan megkezdődött. A munkálatok olyan ütemben haladtak, hogy az Aszód és Szerencs között 1888. december 12-ére a teljes, 170 km hosszában elkészült [3]. Adácson 1907-ben a szükséges vágánykapcsolatokkal együtt rakodóvágány épült, és megálló-rakodóhelyként megnyílt a kocsirakományú teheráru-forgalom részére [4].
A XX. század elején Adácsot állami, illetve törvényhatósági utak közvetlenül nem érintették. A Gyöngyös-jászberényi törvényhatósági úthoz kapcsolódott a Vámosgyörk–Adács vicinális (bekötő-) út (ma 32103-as sz. út), melynek kiépítését Kintzly Béla adácsi plébános közbenjárására végezték el 1902-ben (az Adácsot Gyöngyössel összekötő út csak 1991-ben épült meg). A kiépítés a víz elvezetését, az útalap megerősítését, általában ún. vizes makadámburkolat létesítését – legalább 2,7 m szélességben –, valamint a műtárgyak (hidak, átereszek) karbantartását, esetenként felújítását jelentette. Ezek az utak egyenetlenek és porosak voltak, az éves karbantartás (kátyúzás) kimaradása már sok gondot jelentett. A községnek – a viszonylag jó állapotú bekötőutat kivéve –, a bel- és külterületi, valamint az uradalmi utakat is beleértve, csupán kavicsolt vagy földdel egyengetett, csapadékos időben, de különösen a tavaszi hóolvadás, a tavaszi és őszi esőzések idején a járhatatlanságig rossz útjai voltak. Ezek mellett és ezért mindenképpen meg kell említeni, hogy 1906-ban a vármegyei járdaépítési program keretében, Eger és Gyöngyös városa mellett, Adácson 1200 m2 aszfaltburkolatú járda épült. A nagybirtokok intenzív gazdálkodása a mezőgazdasági termények szállítására a lassú és nehézkes szekérfuvarozás helyett (vagy mellett) hatékonyabb és megbízhatóbb szállítási módot igényelt. A tehergépkocsik nem jöhettek szóba, az átázott, nedves útpályát szétnyomták, az utak nagyrészt a gépjárműforgalomra alkalmatlanok voltak. A megfelelő teherbírású útfejlesztés Magyarországon lassan, az 1920-as évek második felétől indult meg. A tehergépjárművek száma 1917-ben országosan is mindössze 345 db volt, és csak 1924 után emelkedett 1000 fölé [5]. Az igényeknek megfelelő lehetőséget az olcsón és gyorsan megépíthető keskeny nyomközű vasút kínálta.
A XIX. század végi mezőgazdaságban a haszonbérleti gazdálkodás jelentős tért hódított. A haszonbérelt terület túlnyomóan nagybirtokból került ki, és tőkés nagybirtokosok kezén volt. Ez Adácson sem alakult másként.
A Kereskedelemügyi m. kir. Minisztérium 24773/1917. sz. rendelete Haraszti Oszkár viszneki földbirtokos részére engedélyezte az Adács és Visznek (Kenyérvár) között létesítendő motorüzemű keskeny nyomtávú gazdasági vasút építését.
Az építés gyorsan haladt, és a m. kir. Vasúti és Hajózási Főfelügyelőség intézkedése alapján a műtanrendőri bejárást 1917. október 15-én tartották meg, egyelőre csupán a lóüzemű előírások figyelembevételével (1. ábra).

A bizottság vezetője a főfelügyelőség részéről megjelent Kintzig Ferenc mérnök volt. Heves vármegye közigazgatási bizottságát Bíró József főszolgabíró és Szőke Jenő kir. mérnök, a Magyar Királyi Államvasutakat Schubert Ábrahám főmérnök és Quittner Ede osztálymérnök képviselte. A helyi hatóságok, valamint Adács község részéről Szedmák Antal jegyző és ifj. Győri János bíró, míg az engedélyes részéről Haraszti Oszkár és Kutasi Oszkár tervezőmérnök vett részt a bejáráson.
A vasút Adács megálló-rakodóhelyről kiindulva a mai Kossuth úton dél felé, a Bajcsy-Zsilinszky úton előbb kelet, majd a falu akkori szélén – a szérűskertek mellett – ismét dél felé vezetett, a Bajcsy-Zsilinszky út és az Akácos út sarkán fordult délkeleti irányba, egyenes vonalvezetéssel Kenyérvárig, közvetlenül a földút mellett, annak jobb oldalán. A bejárás során a bizottság megállapította, hogy a vasút általában a miniszteri rendeletben foglaltaknak megfelelően épült meg és forgalombiztos állapotban van, azonban az engedélyhez képest eltérések voltak. A sínek összekapcsolására előírt szöghevederek helyett lapos hevedereket alkalmaztak, amit – a lóüzemre való tekintettel – a bizottság elfogadhatónak tartott. Az eredetileg a 21/23 szelvények közé tervezett forgalmi kitérő a 13/15 szelvények között épült meg, de mivel az Adács község tulajdonát képező útterület igénybevételével szemben senki részéről nem merült fel kifogás és a megfelelő hossz is megvolt, annak utólagos jóváhagyását javasolták.
Hiányként állapították meg, hogy az Adács állomás területén lévő őrházi kert egy részének igénybevétele miatti kárpótlás még nem történt meg, azt a lehető legrövidebb időn belül rendezni kell, az állomási hozzájáró úton létesült kitérővágány miatt előírt útszélesítés elmaradt, a szükséges munkákat az engedélyes kérésére és terhére a MÁV elvégzi, továbbá a MÁV-területek igénybevételére és használatára vonatkozó szerződés még nem köttetett meg.
Egyebek mellett további hiányosságként állapították meg, hogy az elkészült útátjárók feltöltöttsége nem megfelelő. A 20/21, 21/22, 41/42 és 64/65 szelvénybe tervezett útátjárók pedig még nem épültek meg, valamint a 10/11 szelvényben lévő (a mai Rózsa utca és Bajcsy-Zsilinszky út találkozása) 6,0 m széles útát­járónál a vasúti pályával párhuzamos, annak a jobb oldalán lévő csapadékvíz-elvezető áteresz sem készült el.
A felsorolt hiányosságok pótlására, illetve megszüntetésére kikötött határidők mellett a gazdasági vasút használatbavételére a bizottság vezetője a helyszínen élőszóval engedélyt adott, jelezve, hogy az üzembe vétel csak lóüzemre vonatkozik, motorüzemre csak újabb hatósági bejárást követő engedély alapján kerülhet sor. A szóbeli engedélyt a Kereskedelemügyi Minisztérium 1917. november 21-én kelt 85917/1917. sz. rendeletével megerősítette.
A gyöngyösi Téven Zsigmond és Fia cég is folyamodott engedélyért egy Adács rakodóhely és Olgamajor között létesítendő ló- vagy motorüzemű keskeny vágányú gazdasági vasút építése érdekében. A tervezett kisvasút vonalváltozatainak hatósági bejárását 1918. január 19-én tartották. A megalakult bizottság tagjai a Kereskedelemügyi m. kir. Minisztérium részéről Gáspárdy Elemér min. s. titkár (mint a bizottság vezetője) és Mokry Imre felügyelő, a Földművelésügyi m. kir. Minisztérium részéről Czverdely Andor kir. főmérnök, a m. kir. Vasúti és Hajózási Főfelügyelőség részéről Zaymusz Vince felügyelő, Heves vármegye Közigazgatási Bizottsága képviseletében Bíró József főszolgabíró és Légmán Imre kir. műsz. tanácsos, a MÁV részéről Schubert Ábrahám főmérnök, Kenyeres Pál ellenőr és Quittner Ede osztálymérnök, Haraszti Oszkár földbirtokos képviseletében Henter Kálmán intéző, a Téven Zsigmond és Fia cég részéről Grüssner Zoltán cégtárs és Molnár Gusztáv főintéző, valamint a helyi hatóságok képviselői és magánérdekeltek voltak.
Az Adácson felvett jegyzőkönyvből kiderül, hogy a „bizottság (…) meghívott hatóságok és érdekeltek képviselőiből megalakulván, annak vezetője a bemutatott és a jegyzőkönyvhöz csatolt bizonylatokból mindenek előtt meggyőződést szerzett arról, hogy a jelen közigazgatási bejárás az m. kir. Minister Ur rendelete értelmében a tervezett gazdasági vasut által érintett községekben, a kellő módon közhírré tétetett”. A jegyzőkönyvhöz csatolt községi bizonyítvány alapján „alulírott” Szedmák Antal jegyző és ifj. Győri János bíró, mint Adács község elöljárósága, „hivatalos hitelességgel bizonyítja, hogy Téven Zsigmond és Fia gyöngyösi cégnek az államvasutak Adács rakodóhelye mellől az Olga-majorba vezető gőz- vagy motorüzemű mezei vasút közigazgatási bejárásának Heves vmegye közig. bizottságának 62/126.918. sz. határozatával mai napra kitűzött tárgyalásra a községben szokásos módon [kidoboltatás útján] kihirdetve és az érdekeltek meghíva lettek”.
A tervezett vasút fővonala Adács rakodóhelytől a 3+60 szelvényig (kb. a mai Bajcsy-Zsilinszky út 4. számmal szemben, a temető mellett) a Haraszti-féle gazdasági vasúttal közös (peage), majd onnan kiágazva, azzal párhuzamosan, 2,5 m tengelytávolságban vezet a 8+55 szelvényig (ma a Bajcsy-Zsilinszky út és Jókai utca sarkán). Innen, a Haraszti-féle vasúttól elfordul balra (ma Jókai utca), az Adács községi közös dűlőútra, ahol ennek, valamint a folytatását képező uradalmi útnak a bal oldalán halad mintegy 5,5 km-t Olgamajorig. Ott egy hurokvágánnyal végződik, a major területén néhány rövid kiágazással.
Az engedélyes Adács állomás és a 11+00 szelvény között egy egyenes összeköttetést is tervezett annak érdekében, ha a répaszállítás idején a Haraszti-féle vasúttal nehézségekbe ütköznének. A vonalváltozat ellen a községbeli magánérdekeltek tiltakoztak, a bizottság megállapította, hogy ezen összeköttetés a magánbirtokok igen kedvezőtlen átszelése miatt nem enged­hető, ezért másik vonalváltozat megvalósítását jelölte meg.