Magyarországon a XIX. század második felében, de inkább utolsó harmadában, a kiegyezés után, addig nem látott technikai fejlődés vette kezdetét. A nagy horderejű folyószabályozások, a széles körű híd- és vasútépítkezések, nagy jelentőségű közintézmények építése, a villamosság megjelenése és alkalmazása nagymértékben járult hozzá, hogy a technikai tudás felértékelődjön, a technikusok és a mérnökök munkája a gazdasági fejlődés motorjául szolgáljon.
A magyar technikusok és mérnökök rövid időn belül utolérték tudásban, munkáik színvonalában Európát, s a XX. század elejére már joggal tartoztunk a világ élvonalába.
A magyar mérnökök műszaki teljesítményei világszerte ismertek és elismertek, ugyanakkor sok – teljesítményben, elméleti felkészültségben, az oktatás területén kimagasló tudást nyújtó – mérnök neve lassan feledésbe merül.
Az elmúlt években a Sínek Világában az olvasók megismerkedhettek a Magyarországon még működő kisvasutakkal és azok történetével.
Ez a sorozat adta az ötletet, hogy a vasúttal ma foglalkozók számára bemutassunk egy olyan kiváló magyar mérnököt, aki a XIX. század végétől – de különösen a XX. század első felében – egyrészt hatalmas munkát végzett az akkori idők kisvasútjainak tervezése, építése és üzemeltetése területén, emellett igen jelentős munkát végzett a városok felmérése, a városbővítések, településfejlesztések terén is.

Születés és ifjúkor 

Szesztay László (1. ábra) 1870. október 31-én született dr. Szesztay Károly ügyvéd és Korányi Kornélia harmadik gyermekeként Nagy-Kállóban (mai neve: Nagykálló), amely abban az időben Szabolcs vármegye székhelye volt. Édesapja a szintén Szabolcs vármegyei Fényeslitkén született, édesanyja Nagykállóban, a híres Korányi család tagjaként.
1872-ben a vármegyei Törvényszéket Nyíregyházára helyezték át, így az ügyvéd apa, családjával együtt, átköltözött Nyíregyházára, mert már akkor látszott, hogy a Budapest–Debrecen–Miskolc között épült vasútvonal kényszerűségből nem Nagykállón (a megyeszékhelyen), hanem Nyíregyházán keresztül vezet, emiatt Nagykálló sorvadásra, Nyíregyháza fellendülésre ítéltetett. 1876-tól Szabolcs vármegye székhelye Nyíregyháza lett.

 A Szesztay családban hét gyermeket neveltek, a három leány és négy fiúgyermek között László a harmadik volt. Az édesapa református, az édesanya katolikus vallású, ezért a fiúgyermekek a református, a leánygyermekek a katolikus vallás szerint nevelkedtek és gyakorolták vallásukat.
Szesztay László az elemi és a középiskolát Nyíregyházán végezte. Kiemelkedően szorgalmas tanuló volt, jelesen érettségizett, és a tanulás mellett a közösségi munkából is kivette a részét, ezért több iskolai kitüntetésben részesült.
Már a gimnázium utolsó éveiben elhatározta, hogy mérnök lesz. Hetedik osztályos gimnazista volt, amikor a szülőhelyét érintő Nyíregyháza– Nagykálló–Mátészalka közötti vasútvonalat építették. 1887. augusztus 20-án indult meg a vonalon a forgalom, és csak ezután – utómunkaként – végezték el a kisajátítási és kártalanítási eljárást.
Szesztay édesapja – mint ügyvéd – érdeklődött a vasútépítési vállalkozások iránt, már ekkor felvetődött a Nyíregyházától Dombrádig építendő vasútvonal terve, amelynek későbbi megvalósításában apa és fia jelentős szerepet vállalt.