A gyűjtőmunka napjainkban is folytatódik, a kiállítás folyamatosan bővül.
Sajnos olyan vasúti hidakról is említést kell tenni, amelyek a háborús pusztítások miatt eltűntek. Ilyen például az 1858. december 2-án forgalomba helyezett szegedi vasúti Tisza-híd (9. ábra). E szerkezetek történetét kiadványokban (10. ábra), szakfolyóiratokban és kiállításokon igyekszünk megörökíteni és bemutatni [3]. Itt kell megemlítenünk a szegedi Vasúttörténeti Alapítványt, amely hosszú idő óta gyűjtőmunkával, rendszerezett dokumentumokkal, kiállítások szervezésével segíti a MÁV História Bizottság célkitűzéseit. Az alapítvány egyik sikeres rendezvénye volt a szegedi vasúti Tisza-híd 150 éves jubileuma alkalmából 2008 novemberében a szegedi Móra Ferenc Múzeummal közösen rendezett kiállítás (11. ábra), ahol eredeti dokumentumokkal, méretarányos és 1:1 méretű modellekkel mutatták be a híd tervezését és építését.

A vasút-históriai emlékek megőrzése területén komoly eredményeket felmutató másik szervezet az 1996 februárjában bejegyzett Vasúti Hidak Alapítvány, amelynek alapvető célkitűzése a vasúti hidak múltjának, történetének felkutatása, kiadványok közzététele. További célkitűzései között szerepel a vasúti hídtörténeti kutatások támogatása, a hidász szakmai tudományos munkák összegyűjtése, rendezése. Az alapítvány egyik legismertebb és közkedvelt rendezvénye a háromévenként megszervezett hidász találkozó, egy-egy vasúti régió hídtörténeti kutatásait összefoglaló kiadvány elkészítésével egybekötve. Eddig négy kötet jelent meg, és folyamatban van az ötödik könyv szerkesztése (12. ábra).
Az alapítvány több területen segítette az Infrastruktúra Albizottság munkáját. Az emlékpark szervezésével különleges hídbúcsúztató részesei lehettünk: 2008. június 20-án éjfélkor, egy nosztalgiavonat haladt át a bontásra ítélt félállandó jellegű újpesti Duna-hídon, elbúcsúzva a több mint 50 éves kiszolgált vasszerkezettől (13. ábra).