Az albizottság jelenlegi és jövőbeni feladataival kapcsolatban feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a vasúti infrastruktúra fogalma az elmúlt években – elsősorban az Európai Unió vasutakra vonatkozó előírásainak figyelembevételével, amelyek betartása immár a magyar vasutak számára is kötelező – alaposan megváltozott.
A pálya ezek szerint már nemcsak vasúti műszaki létesítmények összessége, hanem olyan működő közlekedési infrastruktúra, amelyet üzleti alapon, használati díj megfizetése ellenében, megkülönböztetés nélkül kell bármely, megfelelő engedéllyel rendelkező vasúti személyszállítási, árufuvarozási vagy vontatási szolgáltatást nyújtó vállalkozás számára hozzáférhetővé tenni. Ezt az elvet követve alakult át az albizottság működési rendje a korábbi területi elvből szakmai szegmenseknek megfelelővé.
Nem rejthetjük azonban véka alá, hogy a MÁV Zrt. belső szervezeti változásai, a felgyorsuló nyugdíjazások és a vasúti rendszer valamennyi résztvevőjét érintő, egyre szigorúbbá váló gazdálkodási feltételek miatt szűkült a vasúttörténeti emlékek megőrzéséért tenni akaró kollégák mozgástere, így veszített lendületéből az albizottság tevékenysége is. Célirányos erőfeszítések jószerével csak a biztosítóberendezési és a hidász szakterületen voltak tapasztalhatók.
A közelmúltban megtörtént a Vasúttörténeti Park területén kiállított infrastruktúra tárgyi eszközök számbavétele, valamint a hálózaton meglévő és közeli jövőben a park részére átadandó, megőrzendő tárgyi eszközök felmérése.
Az elmúlt években sikerült az utókor számára megmenteni két vasúti épületet:

• a Szajol állomáson épített váltóállító tor­nyot,
• a Püspökladány állomáson épült fűtőhá­zat.

Az épületeket szakszerűen elbontották, majd a parkba szállították, és a tervek szerint eredeti pompájukban felépítik őket.
A közeljövő feladatairól – röviden

A Vasúttörténeti Park továbbfejlesztésének keretében a parkon belül összerendezik az infrastruktúra-eszközök kiállítását, kibővített területtel, a még be nem hozott eszközök számára szükséges hely biztosításával.
Erre a célra a víztorony előtti területet választották ki; a MÁVTI megtervezte a vágányhálózatot, amely 4 kiállítóvágányt és nagy kiállítási felületet foglal magába. Itt építik fel a szajoli váltóállító tornyot, amellyel interaktív attrakció (jelző- és váltó­állítás, sorompókezelés) lehetőségét is meg szeretnék teremteni.
Az infrastruktúra kiállítóhely létrehozása után el kell indítani azokat az eljárásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a felmért és nyilvántartott infrastruktúra-eszközök a Vasúttörténeti Parkba kerüljenek.
A központi épület kiállítási területe is bővül a jövőben, ezzel megnyílik a lehetőség az egyéb eszközök beszállítására és kiállítására.
A nehéz anyagi és működési körülmények között komoly feladat lesz az elképzeléseink megvalósításához szükséges anyagi bázis megteremtése, támogatók és vasútbarátok meggyőzése a feladat fontosságáról.
Végül meg kell emlékezni azokról a neves szakemberekről, akik munkájukkal, szaktudásukkal segítették a História Bizottság munkáját, az infrastruktúra-emlékek felkutatását és dokumentálását. Elsősorban dr. Horváth Ferencet (1924–2009) emeljük ki, aki páratlan munkabírással tevékenykedett a vasúttörténelem emlékeinek megőrzésén. Számtalan szakfolyóiratban és könyvben lelhetők fel írásai, melyekben a múlt emlékeit rögzítette a jövő nemzedék számára, de a tárgyi emlékek felkutatásában és összegyűjtésében is tevékenyen részt vett (19. ábra).
Dr. Nemeskéri-Kiss Géza (1922–2010) a vasúti hidak történetének feldolgozásában végzett kimagasló irodalmi tevékenységet. A hidak, hídszabályzatok történetével a háborús károk számbavételével és azok helyreállításával foglalkozó írásai szakkönyvekben és folyóiratokban jelentek meg. Haláláig végezte a hídtörténeti kutatásokat, melyek eredményeit konferenciákon ismertette (20. ábra). Martinovich István (1923–2011) az erős­áramú szakterületen dolgozott, elsősorban villamos alállomások tervezésében és üzemeltetésében szerzett tapasztalatokat. A szakterületén végzett tevékenységével segítette az Infrastruktúra Bizottság munkáját (21. ábra).
Szeretnénk – példaképeinkhez méltóan – minél teljesebben összegyűjteni és megőrizni a múlt emlékeit, átadni a ma élő nemzedéknek, hogy korunk lehetőségeit kihasználva továbbfejlesszék tudásukat és bővítsék tapasztalataikat értékteremtő munkájuk során.
A cikk a MÁV História Bizottság 2014. május 15-én, a bizottság 30 éves alapításának tiszteletére rendezett kibővített ünnepi ülésen elhangzott előadás rövidített és szerkesztett változata.