A kész próbaszerkezetben (és a valóságban is) a sínalátámasztás merevsége kisebb mértékben eltér az elasztomerre megadott merevségtől. Ennek fő oka, hogy a kész szerkezetben a lehorgonyzócsavarok spirálrugói feletti anyacsavar előírt mértékben történő meghúzása a rugalmas alátétlemez kezdeti összenyomódását okozza. A szerelt próbaszerkezettel meghatározott statikus és dinamikus értékek között is van eltérés, amit az úgynevezett dinamikus felkeményedés okoz. A dinamikus felkeményedést és a fárasztás hatását a 18. ábra mutatja be Zwp 377/155/10-17 elasztomerrel szerelt sínleerősítés esetére [5].

A lehorgonyzócsavarok igénybe­vétele, teherbírása

A járműteher következtében a le­hor­gony­zó­csavarok nyírási, hajlítási és kihúzási igénybevételeket szenvednek el. Ezek közül a hajlítási igénybevétel a mértékadó, amely a lehorgonyzócsavarra ható vízszintes erő és a hajlítási (úgynevezett dinamikus nyomatéki) kar (19. ábra) értékének szorzataként számítható.
A hajlítási kar nagyságának megállapítása külön meggondolást igényel. Amennyiben a kiegyenlítő réteg tökéletesen tapad a pályalemezhez és merev (betonszerű) anyagként viselkedik, akkor a kar hosszába a kiegyenlítő réteg nem tartozik bele. A 3-as metróvonal felújításánál alkalmazott Hilti CB-G EG anyagú alátömedékelések ilyenek, ahogyan azt a végrehajtott laboratóriumi és alagúti kísérletek bizonyították. Az alátömedékelés bedolgozása és tömörítése kézzel történik. Ezért, a biztonság javára, a dinamikus kar értéke biztonsági értékkel (10 mm) megnövelve számítandó.

A nemzetközi gyakorlatban földalatti vasúti sínleerősítésekben legelterjedtebben a 8.8 anyagosztályú lehorgonyzócsavarokat használják. A jelölésben az első 8-as a csavar acélanyagának névleges szakítószilárdságát jelöli, amely 830 N/mm² d>16 mm csavarátmérő esetén, míg a tizedespont utáni 8-as azt, hogy a 0,2%-os megnyúlást előidéző Rp0,2 érték a névleges szakítószilárdság 0,8-szerese, minimum 660 N/mm². A húzó-hajlító határfeszültség értéke σh-h,határ = 450 N/mm² [5].
Tervezéskor a le­hor­gonyzó­csa­va­rok anyag­osztályát, a csavarátmérőt és -hosszát, valamint a csavarok darabszámát (két átlósan elhelyezett vagy 4 darab) kell meghatározni.