A hibamegszüntető, majd a ciklikus köszörülés hálózati szintű megvalósítása a sínek és kitérőalkatrészek élettartamának növekedését eredményezi. A preventív jellegű köszörüléssel a cél nem a HC-hibamentes állapot elérése, hanem a sínhibák kialakulásának megakadályozása, illetve olyan tartományban tartása, ami nincs negatív kihatással a biztonságos vasúti közlekedésre, illetve a menetrendszerű vonatközlekedésre. A külföldi vasutak (pl.: ÖBB, DB stb.) is ezt a filozófiát követik.
A rendelkezésünkre álló síndiagnosztikai mérések eredményeinek elemzéséből, a vonalak terhelési adataiból kimutatható romlási trendek alapján a munkáltatás ciklikussága jól beazonosítható, azok megfelelő biztonsággal tervezhetők.
Akár a megelőző, akár a már kialakult sínfejrepedezett hibáknak – C2 hiba­kategóriáig – a sínmegmunkálással megvalósuló karbantartása nagyságrendekkel kisebb költségekkel jár, mint a sín vagy a kitérőalkatrész cseréje. A 2,7 mm mélységű C2 vagy azt meghaladó hibaosztályú síneket köszörüléssel javítani már gazdaságtalan. Az ilyen mértékben hibás sínek kicserélését kell tervezni. A síncserék nagy zavartatással járnak, míg a köszörülési munkák ütemezetten, tervezett időpontban, minimális zavartatással végezhetők.

A szolgáltatási színvonal és a vasúti közlekedés biztonsága érdekében ezeknek a hibáknak a megelőzése, illetve a meglévők minél gyorsabb kezelése elengedhetetlen, ennek leghatékonyabb és legköltségkímélőbb módja a köszörülés és a sínmarás.
A Pályalétesítményi Igazgatóság az elmúlt években megvalósult síndiagnosztikai mérések elemzésével, az azokból levezethető romlási/avulási tendenciák is­meretében, valamint a 2016–2018. évi munkáltatások eredményeinek felhasználásával, a magyar egyetemek kutatási eredményeiből, illetve külföldi vasutaktól kapott információk alapján elkészítette a MÁV Zrt. sínmegmunkálási stratégiai javaslatát.
Az optimális karbantartási stratégia kidolgozása érdekében 2017-ben megalakult a V4 országok roncsolásmentes vizsgálatok munkacsoportja, amelynek célja, hogy feltérképezzék a részt vevő országokban alkalmazott roncsolásmentes vizsgálati eljárásokat, módszereket, eszközöket, melyek alapján harmonizálni lehet a síndiagnosztikai vizsgálatok minősítési rendszerét. Továbbá a különböző pályaparaméterek (ívsugár, sebesség, anyagminőség, forgalmi terhelés, magassági és vízszintes vonalvezetés) figyelembevételével optimális vizsgálati gyakoriságra, vizsgálati módszerekre, valamint a sínek életciklusköltség-szemléletű karbantartási stratégiájára adjon ajánlást. A tevékenység spektruma kiterjed különböző igénybevételű pályaszakaszok és különböző anyagminőségű sínek vizsgálati eredményeinek elemzésére, továbbá a speciális pályaszerkezeti elemek, például mangánötvözetű csúcsbetétek anyagvizsgálati technológiájának kidolgozására.
Az egyes vasutak tapasztalatainak összegzésével, figyelembe véve a vasúti diagnosztikai eszközök fejlődését és további fejlesztési lehetőségét, a szakértői csoport a vasúti forgalombiztonság növelésére tesz fontos lépéseket.

Összefoglalás

Megállapíthatjuk, hogy a hálózaton már kialakult és folyamatosan bővülő HC-hibák kezelése érdekében szükség van a sínek, illetve kitérők – a terheléstől és ívsugártól függő, diagnosztikai elemzéseken alapuló – tervszerű ciklikus karbantartására, valamint a sínkiválasztás optimalizálására.
A pályadiagnosztika szerepe egyre fontosabb a gazdaságos karbantartás szempontjából. Szerencsés helyzetben vagyunk, ugyanis hazánk Európában vezető szerepet tölt be a síndiagnosztika területén. A legkorszerűbb mérési vizsgálati technikák, jól képzett szakemberek állnak a „sínek szolgálatában”.
Kijelenthetjük, hogy a HC-hibák jelenlegi – megfelelő források nélküli – „kezelése” rövid és hosszú távon is jelentősen megnöveli az üzemeltetési költségeket, illetve ezek hiányában csökkenti a hálózat rendelkezésre állási kapacitását.
A kitérők esetében ki kell emelni, hogy az RCF-hibák kezelése mellett elengedhetetlen a kitérőkarbantartó egységek felállí­tása, illetve a karbantartáshoz szükséges kisgépek (köszörűk) beszerzése.