Virág István
Híd és Alépítményi Osztály

Előzmények és az ebből adódó feladatok

A II. világháború után a helyreállítások kiemelt feladata volt a több száz elpusztult vasúti hídszerkezet gyors helyreállítása. Az utolsó félállandó híd, az Északi vasúti Duna-híd átépítését csak a közelmúltban tudtuk elvégezni (8. ábra). A háború után átépült közel hetvenéves hidak korossága, avultsága, a hálózatban betöltött szerepe nagymértékben megváltozott. Szerepük, a velük való teendők újragondolása idő- és szükségszerű. E feladatok elvégzéséhez a megváltozott szervezeti rendből adódó működési elvárásokkal összhangban és eredményesen kell működniük.

Szervezeti felépítés és kapcsolatok

A cikk elején bemutatott szervezeti ábrából látható a Híd- és Alépítményi Osztály helye a megszűnt főosztályi szervezeti rendet követő főigazgatósági struktúrában.
Osztályunk különösebb összevonás, „bővítés” nélkül, a szükséges személyi átalakításokkal került át az új szervezetbe. Sajátságos és szerteágazó a beágyazottságunk, kapcsolódásunk a társosztályokkal, szervezetekkel, hiszen a pálya szerves részét képezzük mind híd, mind pedig alépítményi feladatokat tekintve. A távközlés, erősáram, valamint a biztosítóberendezés szerkezeteinek túlnyomó többsége az alépítményeinkben található. A forgalom menetrendi elvárásaihoz, a fuvaroztatók kiszolgálásához, a tengely- és sebességkorlátozás nélküli hidak és alépítmények elengedhetetlenül fontosak.
Ezek a szempontok leegyszerűsítve bemutatják helyzetünket, és meghatározzák jövőnket. Külön ki kell emelni a Működéstámogatás szervezetet, amely egy hétágú csillag közepén elhelyezkedve koordinálja a főigazgatóság, a területi igazgatóságok munkáját – és a miénket is.
Elmondhatjuk tehát, hogy érvényesül és a mindennapi működést meghatározza az egy „mindent, mindenkivel, mindenkiért” elv.

Fő feladataink

Meghatározó a szerepünk a Fejlesztési és Beruházási Főigazgatóság tevékenységében is, hiszen a bevezetőben vázolt céljaink és az ezek megvalósítását szolgáló terveink mára a különféle forrású Hídprojektekben  öltenek testet. Ezek műszaki tartalmának gondos, 100 éves élettartamra előrelátó felépítése nagy felelősség és komplex, iterációs műszaki-tervezési folyamatok működtetését igénylik tőlünk.

Szabályozási tevékenység

A mindenkori Működési és Szervezeti Szabályzat az osztállyal szemben támasztott követelmények között az első helyen írja elő, hogy a „vonatkozó szabályzatok betartásával és betartatásával” kell feladatainknak eleget tennünk.
Szabályzataink, irányelveink, előírásaink és utasításaink halmaza rendkívül heterogén, és mintegy visszatükrözik az elmúlt évtized(ek) kényszerű és bizonyos értelemben zaklatott átalakulásait. Reményeink szerint mára ezek a helyzetek letisztultak, és mi is egy jó értelemben vett állandóság keretein belül igyekszünk mielőbb felszámolni az utasítások, irányelvek terén jelenleg még meglévő lemaradásainkat.
Néhány példa: 1951-ben született utoljára – az akkori MÁV-nál – egységes szerkezetű hídszabályzat. Egy hasonló felépítésű, hiánypótló műnek a megalkotása jelenleg az ország legkiválóbb tervezőinek, kivitelezőinek és egyetemeinek bevonásával folyik.
Idén eljut arra a készültségi fokra a H.4. jelű, koros szegecselt acélhidak teherbírását meghatározó utasítás szerinti statikai felülvizsgálatok halmaza, amely biztonsággal lehetővé teszi a koros acélhidak élettartamának és végső soron átépítési igényeinek megalapozott megfogalmazását.
Még egy példa: idén megtörténik a D.11. jelű új alépítményi utasítás rendszerbe állítása, melynek időszerűségét és jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A tényszerűség kedvéért az utóbbi egy évben 27 különféle utasítás szerkesztésében, K+F és irányelv kidolgozásában vettünk, veszünk részt, ezek készültségi foka időarányos, tartalmukat tekintve pedig sokrétűek.

Kapcsolat a területi igazgatóságokkal

Pontos célkitűzésünk a területi igazgatóságok szakmai munkája minőségének emelése, bizonyos szakmai/gondolkodási sémák átrendezése, gyorsítása és a jövőbeni feladatok mérnöki-tervezői szemléletű megközelítésének instruálása. Területi hídszakértő mérnökeink tudása biztos alapot jelent e feladatok megvalósításához. Régi adósságunk egy alépítmény-diagnosztikai rendszer létrehozása, mely a meglévő felépítménymérési rendszerekkel társítva tud a munkáltatás számára döntési információkat adni, és ami még fontosabb, összetett elemzéseket tesz lehetővé.
Reméljük, hogy a 2010-es év időjárási krízishelyzeteit követő információhiány nem ismétlődik meg, és nem alapvető adatok hiányában kell keresnünk a jó műszaki megoldásokat…

Alépítményi feladatok

Az alépítményi szakterület kiemelt fontosságát jól mutatja az a helyzetkép, amely szerint a gyorsuló romlási folyamatokat egyre növekvő helyreállítási költségekkel tudjuk sok esetben „tűzoltó” módon megakadályozni (9., 10. ábra). Alépítményeink túlnyomó többségének kora megközelíti a 120-140 évet, miközben a megépítésük idejéhez képest kétszeres tengelyterheléssel és négyszeres sebességgel kívánunk rajtuk közlekedni. Erre a minőségi szintre csak korszerű diagnosztikai rendszerekkel lehet eljutni, így ezt a célt követi az idén szeptember 1-jétől érvényes új diagnosztikai keretszerződésünk.
A híd szakterületen a jelenlegi hídgazdálkodási rendszert (HGR) fogja felváltani a MEDINA (Mérnöki Szerkezetek Diagnosztizáló és Nyilvántartó Alkalmazás) csatasorba állítása, melynek létrehozási elvei megegyeznek az előzőekben leírtakkal.

A jövő feladatai

Az osztály munkatársainak közel felét érinti a hálózat kiemelten legfontosabb hídja, a Déli összekötő híd biztonságos üzemeltetése (11., 12. ábra). A jelenlegi hídszerkezet problémáival, állapotával és a megoldás lehetőségeivel könyvtárnyi irodalom foglalkozott, foglalkozik. Ma az a feladatunk, hogy a megszűrt, letisztult gondolatokat bele tudjuk illeszteni e monstre projekt összetett (EU, NFM, NIF, MÁV) megvalósítási menetébe. A vég­eredmény terveink szerint a Duna felett egy 3 vágányú, korszerű hídszerkezet-együttes, mely illeszkedik a MÁV-Start és a fuvaroztatók elvárásaihoz, megbízhatóan „viszi a hátán” az elővárosi forgalmat. Ez a feladat a befejezésig mintegy öt évre meghatározza az osztály szakmai életét. Eközben idén megindult az új szolnoki Tisza-híd átépítése, és a sor szerencsére igen hosszú.
Az osztály, miként a felvillantott feladataiból kitűnt, rendkívül összetett kérdésekre keresi és adja meg a válaszokat. Célunk a nagy tudású elődeink szakmai tevékenységének folytatása, a kor kívánalmaihoz igazítva. A bevezetőben említett, a világháború után épített hídjaink tervezett élettartama a végéhez közeledik, átépítésük elengedhetetlen. Erre a folyamatra fel kell készülnünk. Mindehhez pedig olyan szaktudású és szemléletű munkatársakkal kell továbbépíteni az osztályt, akik képesek céljaink magas színvonalú megvalósítására.