A Papírgyár–Mahóca vonalszakasz műtárgyai

A mahócai szárnyvonalon két acélhíd és több kisebb nyílású műtárgy, áteresz található. A vonalszakaszra készített statisztikai adatsorok a 28. és 29. ábrán láthatók.
Az acélhidak szerkezeti kialakítása megegyezik a fővonalon lévő műtárgyakéval. Mindkét szerkezet felsőpályás, gerinclemezes, kéttámaszú, szegecselt acélszerkezet, keresztkötésekkel és alsó szélrácsozással (30–31. ábra). A hídfőkre acélöntvény lemezes csúszósarukkal továbbítják a terheket. A 7+68,10 hm szelvényben lévő híd nyílása 12,10 m, és élő vízfolyást, a Szinva patakot hidalja át. Ettől kb. 200 m-re található a Csanyik-patak hídja, amely ferde kialakítású, 4,5 m nyílású szerkezet.
A hidakat legutóbb 2002-ben pró­ba­ter­hel­ték egy Mk48-as mozdonnyal. A mért elmozdulások ebben az esetben is a számított értékek alatt maradtak.

2006-ban mindkét szerkezetet felújították. Az alépítmények betonfelületét javították, a felszerkezet korrózióvédelmi bevonatát felújították, a hídfákat kicserélték, új korlátok kerültek a Szinva-hídra, valamint új recéslemez burkolatokkal látták el mindkét híd járófelületét.
A szárnyvonalban lévő átereszek jellemzően csőátereszek és nyílt átereszek, melyek ezen a vonalon is jellemzően a pályaszint alatt több méter mélyen találhatók. A nagy esőzések és vízhozamok miatt ezen a vonalszakaszon is vannak részben vagy egészben feltöltődött átereszek. A műtárgyak korossága és a hegyekről lezúduló nagy mennyiségű csapadék miatt több be­ton csőáteresznél is látni beszakadásokat, háttöltés-kimosódást, üregesedést, meder-alámosódást (32–33. ábra). Szerencsére elmondható, hogy ezeknek a műtárgyaknak az állapota közvetlen veszélyt nem jelent a vasúti forgalomra, tekintettel arra, hogy a takarás 4 Ø-t jelentősen meghaladja, azonban a vízelvezetés biztosítását mindenkor meg kell oldani. Erre jó példa a 2010. évi felhőszakadás után bekövetkezett töltéskimosódás miatt beépített 2 db új ROCLA csőáteresz (34. ábra).

Összegzés

A Lillafüredi Állami Erdei Vasút korábban erdőgazdálkodási célból épült, azonban az elmúlt két évtizedben teljes funkcióváltás történt, ma már kizárólag személyforgalmat bonyolít. A kisvasúton utazni különleges élmény minden évszakban, népszerűsége folyamatosan növekszik, év­ről évre egyre többen utaznak a vonalain. Gyermekkoromban mindig nagy élmény volt a hegyekben zakatolni, és az utóbbi években ezt felnőttként is újra felfedezhettem. Azoknak, akik kedvelik a nosztalgikus vonatozást, feltétlenül ajánlom: próbálják ki valamelyik járatot. A hidakat és a túrákat kedvelőknek pedig érdemes lehet legalább egyszer gyalogosan végigjárni a fő- és mellékvonalat – páratlan élményben lesz részük [3].