A modellben a vágány hossza 30 m, a keresztaljak távolsága 60 cm. A vágány axonometrikus nézete az 5. ábrán látható.
A modellben a keresztaljak függőleges értelemben csomóponti támaszokkal vannak megtámasztva a sínszálak alatt. A csomóponti támaszok rugóállandóinak meghatározása során veszem figyelembe az ágyazási tényező nagyságának és a felfekvési geometria megváltozásának hatását.

Az ágyazási tényező értékére – tapasztalatom alapján (egy korszerű, jól fenntartott pálya esetén) – az ágyazat aljjal érintkező felületén C=0,20 N/mm3 értéket vettem fel. Ez az érték a pálya avulása és a forgalmi hatások miatt csökkenhet. A hazánkban is egyre inkább elterjedőben lévő aljtalpak alkalmazása mellett az eredő ágyazási tényező értéke akár C=0,05 N/mm³ értékű is lehet. A tervezés során célszerű már az aljtalppal ellátott kialakítás lehetőségét is megteremteni, így cikkemben a vizsgálatok során az ágyazási tényezőt az alábbi értékekkel jellemeztem:

C=0,05–0,10–0,15–0,20 N/mm³

Megjegyzés: Lágyabb aljtalpak vagy egyéb, szükség esetén kisebb ágyazási tényezőre is elvégzendő a bemutatott számítás.
Az ágyazattal érintkező felületet egy sínszálra vonatkoztatva frissen alávert pálya esetén: 1010 mm×250 mm mérettel vettem figyelembe.

Míg a fellovagolt alj esetén: 1300 mm×250 mm értékkel. A felfekvési hosszok értelmezése a 6. ábrán látható.
A modellben alkalmazott rugóállandó-értékeket a 5. táblázat foglalja össze, amelynek számítása a 12. képlet segítségével történik.
A képletben:
Kz: az egy sínszálra vonatkoztatott függőleges rugóállandó [kN/m];
C: a keresztalj talpa alatti ágyazási tényező [N/mm³];
A: az egy sínszálra vonatkoztatott felfekvési felület [mm²].
Az alkalmazott vágánymodellben a függőleges kerékterhek vétlen külpontosságból eredő eltérését figyelembe vettem. A függőleges terhek vétlen külpontossága származhat a kocsik egyenlőtlen kiterheléséből, valamint a kocsik szinuszfutásából is. Emiatt a függőleges terheket a két sínszál között nem egyenlő módon kell szétosztani. Számításomban az MSZ EN 1991-2 szabvány [6] szerinti elveket követem, amely alapján a kerékterhek arányának szélső értéke:
A vétlen külpontosság értelmezése a 7. ábrán látható.
A statikus tengelyterhelés értéke 180 kN. A 24. képlet alapján meghatároztam a függőleges teher keresztirányú vétlen külpontosságának megfelelő statikus kerékerő-eloszlást, amely alapján az alábbi értékeket kaptam:
A vágánymodellben egy forgóvázat, azaz két, egymástól 1800 mm-re lévő tengelyterhelést vettem figyelembe, ahogy az a 8. ábrán is látható. A modellben csak külpontos terhelést működtettem.Elvégezve a számítást, 12 625 kN/m rugóállandó esetén a 9. ábrán látható eredményt kaptam. A keresztaljra ható maximális függőleges erő statikus alapértéke az ábra alapján 34,03 kN. A további esetekre kapott eredményeket a 6. táblázat foglalja össze.

Figyelembe véve a síntalp szélességét és a keresztaljban történő tehereloszlást a tartó semleges tengelyéig, meghatározható az elkülönített keresztaljmodellekre ráterhelendő vonal menti megoszló terhelés.