Abban az esetben, ha az éghető anyag jelentős mennyiségű nedvességtartalommal rendelkezhet, szükségessé válhat fűtőértékének módosítása az [5] előírása alapján. Az anyag nedvességtartalmát figyelembe vevő fűtőérték a 6. képlet segítségével határozható meg.

ahol:
Hu: a nedvességtartalom fűtőértékét is tartalmazó névleges fűtőérték [MJ/kg],
Hu0: a száraz anyag névleges fűtőértéke [MJ/kg],
u: a száraz súly százalékában kifejezett nedvességtartalom [%].
Az éghető anyagok Hu névleges fűtőértékére az [5] tesz ajánlást, de egyéb szakirodalmakban is fellelhetők értékek [6]. A cikkünk terjedelmi korlátjai miatt a fűtőértékre vonatkozó értékeket nem közöljük.
Az MSZ EN 1991-1-2:2005 [5] szerinti számítás legsarkalatosabb pontja az m égési tényező meghatározása. Az E3. pont szerint értékét a tűzteher jellege és a rendeltetés figyelembevételével kell meghatározni. Az elsődlegesen cellulóztartalmú anyagok esetén értékét 0,8 értékben határozza meg. Szerencsére a korábbi tűzvédelmi gyakorlat most is a tervezőt segíti, hiszen tűzterhelés meghatározására a [6] hasonló fizikai tartalmú tényező alkalmazását mutatja be. Így a szabvány szerinti érték meghatározható. Most is célszerűen szétválasztandó az állandó és az időleges tűzterhelés.
Az időleges tűzterhelésre vonatkozó égési tényező meghatározása a [6] szerinti tényezők súlyozott átlagának képzésével állítható elő a 7. képlet segítségével.

ahol:
midőleges: az időleges tűzterheléshez tartozó égési tényező értéke [-],
Mk,időleges,i: az i jelű ideiglenes tűzterhelést jelentő anyag mennyisége [kg],
Hu,időleges,i: az i jelű ideiglenes tűzterhelést jelentő anyag névleges fűtőértéke [MJ/kg],
ami,i: az i jelű ideiglenes tűzterhelést jelentő anyagra jellemző égési tényező [-].
Az egyes anyagokra jellemző ami-értékeket a [6] alapján a 4. táblázat foglalja össze, amelyet fontosságánál fogva cikkünkben közlünk.

Az egyes ami-értékek csökkentésére a [6] tesz ajánlást, de ennek ismertetésétől cikkünkben eltekintünk, mivel figyelembevételéhez az alkalmazott technológiák pontos ismeretére lenne szükség.
Az állandó tűzterheléshez tartozó égési tényező meghatározása jelentősen leegyszerűsödik a [6] alapján, hiszen az as tényező értékére egységesen 0,9 érték felvételét javasolja, ahogy az a 8. képletben is látható.

ahol:
mállandó: az állandó tűzterheléshez tartozó égési tényező értéke [-],
Mk,állandó,i: az i jelű állandó tűzterhelést jelentő anyag mennyisége [kg],
Hu,állandó,i: az i jelű állandó tűzterhelést jelentő anyag névleges fűtőértéke [MJ/kg],
as: az állandó tűzterhelést jelentő anyagokra jellemző égési tényező [-].
Az összegzett tűzterheléshez tartozó égési tényező a 9. képlet segítségével határozható meg.

ahol:
m: az [1] szerinti égési tényező [-],
qf,k,időleges: az időleges fajlagos tűzteher karakterisztikus értéke [MJ/m2],
midőleges: az időleges tűzterheléshez tartozó égési tényező értéke [-],
qf,k,állandó: az állandó fajlagos tűzteher karakterisztikus értéke [MJ/m2].
mállandó: az állandó tűzterheléshez tartozó égési tényező értéke [-].

A bemutatásra került számítási metódus alapján a fajlagos tűzteher tervezési értéke meghatározható, amely mind a paraméteres tűzgörbék, mind a lokális tüzek vizsgálata során bemenő paraméter. Cikkünkben csak az utóbbi bemutatására fókuszálunk, ennek alkalmazásához következő lépésben a hőkibocsátás számszerűsítését mutatjuk be a továbbiakban.