Annak érdekében, hogy még egyszerűbb legyen az egyenlet kezelhetősége, bevezetjük a β segédmennyiséget a 44. képlet szerint. Az egyenlet így a 45. képletre módosul.

Elvégezve a jobb oldalon álló műveletet, a 46. képlet szerinti összefüggést kapjuk.

Az egyenletben bal oldalra rendezve a konstans értékeket, a 47. képletet kapjuk.

A bal oldalon álló összeget C-nek elnevezve, az egyenlet a 48. képlet szerinti lesz.

Rendezve és β-val elosztva az egyenlet mindkét oldalát, a 49. képlet szerinti hiányos negyedfokú egyenletet kapjuk.

Ezen a ponton a tervező ismét magára marad. A negyedfokú egyenlet megoldására nincs megoldóképlet, visszavezetése másodfokú egyenletre sem éppen egyszerű. Ebben az esetben célravezetőbbé válik a pontos megoldás meghatározása helyett egy kellően pontos közelítő megoldás meghatározása. Mivel esetünkben – polinom függvényről lévén szó – jól alkalmazható a Newton-módszer. Ennek alkalmazásához a függvény ismeretére, annak első deriváltjára és egy kellően közeli kiindulási értékre van szükség. Megvizsgálva a függvényt, a kiindulási értéknek egy felülről közelítő konzervatív értéket tudunk megválasztani az 50. képletnek megfelelően. A módszer alkalmazásához szükséges függvény az 51. képlet szerinti, míg annak első deriváltja az 52. képlet alapján vehető számításba.

A módszer alkalmazása iteratív, minden iteráció során az 53. képletnek megfelelően kell eljárni.

A [K] meghatározott eredmény [°C]-ban történő kifejezése az 54. képlet alapján történik.

Tapasztalatunk alapján a vizsgált függvény már két iterációs lépés alapján kellően pontos eredményt képes szolgáltatni, míg öt lépés után gyakorlatilag a pontos eredményt adja vissza. A bemutatott számítási módszer MS Excel környezetbe könnyen implementálható.